JUHÁSZ GERGELY
Kempelen Farkas Gimnázium (Budapest, XXII. kerület)
Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2017. évi 1. számában jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.
Változó diákok, változó tanárok
A 21. századi diákok nagyon sok szempontból másként állnak már a tanuláshoz és az iskolához, mint azt a hagyományos felfogást képviselő tanárok megszokhatták. A digitális világ adta lehetőségek teljes mértékben adottak számukra, kiskoruktól kezdve ez is szerepet játszik a szocializációjukban. Ennélfogva tekinthetők digitális bennszülötteknek. Ezt a fogalmat elsőként Prensky M. (2001) használta, ám azóta széles körben elterjedt terminus lett belőle. Prensky tanulmányában megfogalmazta, hogy a bennszülöttek gondolkodásmódja és információfeldolgozási képessége számos elemében eltér a digitális bevándorlókétól, akik életük csak egy későbbi szakaszában ismerkedtek meg a számítástechnika vívmányaival. Fontos tehát, hogy számukra érthető módon legyünk képesek szólni a bennszülöttekhez a tanítás során, illetve hogy az informatika ugrásszerű fejlődése révén rendelkezésünkre álló újabb eszközöket mielőbb az iskolai képességfejlesztés és motiváció céljaira használjuk fel (Kőrösné 2010).
Régebben a tanár volt az információközvetítő, ő volt a tudás letéteményese, így rajta keresztül ismerkedhettek meg a fontosabb tudnivalókkal a diákok. Manapság a közvetítő feladatkört a különféle információhordozók töltik be, amelyekből a gyerekek tájékozódhatnak a világról. A tanárnak pedig az lett az elsődleges funkciója, hogy irányítsa, koordinálja a tanulási folyamatot, illetve elősegítse az információk megfelelő szűrését és feldolgozását. Vagyis már közvetettebben vesz részt ebben a folyamatban, olyan módszereket ismertet meg a diákokkal és olyan taneszközöket használ fel az órákon, amelyek hozzájárulnak az információszerzési és információfeldolgozási készségek fejlődéséhez (Makádi M. 2005).
Korábban ritkán fordult elő, hogy egy tanuló kétségbe vonta a tanár által közvetített tudástartalmat és ezzel a tekintélyét is. Napjainkban viszont azzal szembesülünk, hogy a tanítási órán elhangzó tananyag nem egészen helytálló részeit gyakran korrigálják a diákok, mert a pad alatt már óra közben rákerestek okostelefonjukon az adott témára. A tanár nyilvánvalóan nem veheti fel a versenyt az óriási internetes adatbázisokkal, viszont tanítania, segítenie kell az ezekkel a forrásokkal való helyes bánásmódot. A digitális tananyagokhoz kapcsolódóan, valamint az elektronikus tanulás során a tanároknak tutor, mentor és (tananyag)fejlesztő szerepköröket is be kell tölteniük, amelyek az előbbiekben említett új szerep részei (Forgó S. 2009). Ha úgy tetszik, a tanár menedzserként vesz részt a tanítási-tanulási folyamatban, a készségfejlesztés által járul hozzá a tanulók világban való hatékonyabb eligazodásához. Hozzá kell szoknia az új elvárásokhoz, meg kell felelnie az új kihívásoknak, ha a továbbiakban is szeretné fenntartani a tanulók érdeklődését.