Az Ínség-szikla tetején

GUBA ANDRÁS

Gödöllői Török Ignác Gimnázium

andraas.guba@gmail.com

 

Duna vízgyűjtőjén az utóbbi időkben tapasztalt extrém kicsi csapadékmennyiség extrém alacsony vízállásokat eredményezett a folyón. Ennek eredményeképpen ritkán látható felszínformákat lehetett tanulmányozni a Duna budapesti szakaszán.

A hivatalos adatok szerint a rekordok megdőltek a Duna alacsony vízállásával kapcsolatban. Az LKV (legkisebb vízszint) 2018. október 25-én 9 órakor 38 cm volt. Ez 3 cm-rel alacsonyabb vízállás volt, mint a 2018. október 17-es negatív rekordnál. Az előrejelzések alapján a vízállás emelkedni fog a vízgyűjtőn leesett csapadék miatt. Az Országos Vízjelző Szolgálat adatai alapján novemberre a vízállás akár 200 cm fölé is emelkedhet Budapestnél.

A Duna vízállása (forrás: http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html)

A tartósan alacsony vízállás következményeképpen a Duna medrében ritkán látható zátonyok is láthatóvá és látogathatóvá váltak. Ilyen hely Budapesten a Gellért-hegy lábánál található Ínség-szikla is. A nevét onnan kapta, hogy csak nagyon alacsony vízszinteknél emelkedik a vízszint felé. Ezekben az időszakokban extrém kevés csapadék esik, ami aszályos időszakot okoz a mezőgazdaságban, ezzel együtt kevés termést és akár éhínséget is jelenthet.

Az Ínség-szikla elhelyezkedése

A szikla a Szabadság hídtól északra található a 1645,4 folyamkilométernél. Körülbelül a 95 cm-es vízállásnál látszik ki a szikla, addig csak zátonyként ül a mederben. A geológiai felmérések alapján látható, hogy a szikla kapcsolódik a Gellért-hegy kőzettömegéhez és  szerkezetéhez. A kőzetben látható törésrendszer észak–dél és északnyugat–délkelet irányú, azaz illeszkedik a Gellért-hegy törésrendszeréhez. Kőzete pedig megegyezik a Gellért-hegy fő tömegét adó dolomitot fedő kovás márgával cementált, tűzkőtörmelékes homokkővel.

Az Ínség-szikla meghódítása (Guba András felvételei)

Források

https://dunaiszigetek.blogspot.com/2012/07/geologiai-megfigyelesek-az-inseg-konel.html

https://dunaiszigetek.blogspot.com/2011/11/duna-mederbe-sullyedt-hegy-csucsa-az.html

http://www.ovf.hu/hu/hirek-ovf/tajekoztato20181025

http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html

A Kaukázus gyöngyszeme, Grúzia (3. rész)

KARANCSI ZOLTÁN

SZTE JGYPK Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék

karancsi@jgypk.u-szeged.hu

 

A cikk a GeoMetodika 2018. évi 3. számában megjelent tanulmány részletesebb változata, amelyet három részletben adunk közre.

 

Benyomások Grúziából

Szvánföldet elhagyva a Rioni alföldjén, a Likhisz-hegységen, majd számos völgymedencén  keresztül tartó hosszú utazás után érkeztünk meg az ország fővárosába, Tbiliszibe. Folyója a Kura, az országban a leghosszabb, amely Anatólia hegyeitől a Kaszpi-tengerig mintegy 1500 km hosszan kanyarog. A mai város területét a 6. századig erdő borította, ahová solymával rendszeresen járt vadászni az akkori király, Vahtang Gorgasz. Az egyik alkalommal a király madara, miután elkapott egy fácánt, még a levegőben megszédült és lezuhant. Hosszas keresés után a király egy hőforrásban találta meg elpusztult madarát. A tragikus esemény emlékére kiirtatta az egész erdőt, és a helyén megalapította Tbiliszit, amelynek neve a grúz „tpili” szóból ered, ami „meleg helyet” jelent, utalva a településen található számos hőforrásra. Ezekre fürdők települtek, amelyek fontos szerepet töltöttek be a város életében. A város, amely csak 1801-ben került orosz fennhatóság alá, különböző kultúrájú (grúz, örmény, orosz, azeri, török, német, perzsa, francia) lakosságának köszönhetően az első világháború végéig jelentős kulturális és kereskedelmi kapocs maradt Oroszország és Nyugat-Európa, valamint a Közel-Kelet között.

Tbiliszi a Narikalaból. A posztmodern csőszerű építmények színház- és kiállítócsarnoknak épültek. Felettük az elnöki palota. A Kura folyót a különleges formájú Béke gyaloghíd íveli át.

A mai város építészetileg meglehetősen eklektikus. Hagyományos épületeik lapos tetejű, keleties jellegű, többnyire domboldalra épült házak voltak nagyméretű fa erkélyekkel. Ezek fecskefészekszerűen követték egymást úgy, hogy az alsó épület teteje a felső udvara volt. Tbiliszi legősibb épülete a várostól délre magasodó hegytetőn megépített 4. századi vár maradványa (Narikala). A középkori keresztény templomok, valamint a 19–20. század elején épült lakóépületek mellett a 21. század építészete is képviselteti magát.

Tbiliszi legősibb épülete, a Narikala (4. század), egy középkori templom és a hagyományos faerkélyes lakóházak

A belváros központjában kialakított Rike-parkban két formabontó, cső alakú fémépület hívja fel magára a figyelmet. Ezek a korábbi elnök, Szakaasvili idejében épültek, de az elnök távozása után a belső munkálatok félbeszakadtak, így a tervezett posztmodern színház és kiállítócsarnok máig befejezetlen maradt. A Kura felett átívelő Béke híd Michelle De Lucchi olasz építész tervei alapján készült. A tervek nem igazán nyerték el mindenki tetszését, még tüntetés is volt a túl modern híd megvalósulása ellen, ennek ellenére megépítették, és 2010-ben átadták. Azóta – csakúgy, mint a párizsi Eiffel-torony esetében – megváltozott az emberek véleménye, sőt a város jelképévé vált az extravagáns híd.

A Béke híd éjszakai kivilágításban

Mindezek mellett a modern építészeti megoldásokat képviselik a városban egyre nagyobb számban megjelenő különleges formájú felhőkarcolók is. A város egyik legmonumentálisabb látnivalója a Szentháromság-székesegyház, a 2004-ben felszentelt templom a grúz ortodox egyház főtemploma. Építése során hatalmas felháborodást keltett, hogy helyén egy ősi örmény temetőt dózeroltak el.

A Szentháromság-székesegyház (Szameba)

A város felett a Grúz Anyácska (Kartvisz Deda) hatalmas alumínium szobra látható, amit 1958-ban állítottak fel Tbiliszi megalapításának 1500. évfordulója alkalmából. A mosolygó női alak egyben a grúz néplélek megtestesítője is, aki bal kezével bort kínál a baráti szándékkal közeledőknek, míg a jobb kezében lévő karddal lesújt Grúzia ellenségeire.

A fővárosban megkóstoltuk a híres nemzeti ételt, a hacsapurit. Ez egy tésztaféleség (hasonló a lángosunkhoz), amibe nemcsak belesütnek, belegöngyölnek sajtot, hanem meg is szórják reszelt sajttal, esetleg túrós sajttal töltik meg. Persze számos recept létezik a kb. tízféle hacsapuri elkészítésére. Találkoztunk egy különleges csemegével is a város bazársorán. A csurcselát talán mustkolbászként fordíthatnánk, de sokan egyszerűen csak grúz snickersként emlegetik. Leginkább szőlőszüret idején must és liszt sűrű főzetéből készítik azt a szirupot, amibe cérnára fűzött olajos magvakat (leginkább mogyorót és diót) mártogatnak, majd ezeket a „kolbászkákat” kiszárítják, amit azután feldarabolva fogyasztanak.

Csurcselaárus standja Tbilisziben

Tbilisziből indul a híres grúz hadiút, a Kaukázus hegyláncait átszelő egyetlen biztonságosan járható útvonal, amely összeköttetést teremt a Kaukázuson túli népekkel. A közel 200 km-es út egyik végén Tbiliszi található, a másikon Vlagyikavkaz, az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétia fővárosa (jelentése: „urald a Kaukázust”). A grúz hadiútról a Kr.e. 1. században már Sztrabón, görög földrajztudós is megjegyzi Ibériáról szóló útirajzában, hogy az út nehéz és veszélyes. Valójában akkor lett hadiút, amikor a 19. században az orosz katonák észak felől kiépítették. 1861-ben fejezték be, ezután kerültek orosz fennhatóság alá a Kaukázustól délre eső területek. A hadiút elnevezés sem véletlen, hiszen ezek nem annyira kereskedelmi utak, mint inkább mindig is a hadak vonulásának útvonalai voltak. A vad sztyeppei nomádok itt törtek be, hogy megrengessék a grúz keresztény civilizációt. A valódi kereskedő-karavánok a meredek, omlásveszélyes, és különféle bandák által uralt utak helyett inkább a biztonságosabb Kaszpi-tenger melletti parti utat választották.

Tbiliszitől 23 kilométerre északra, a Kura és az Aragvi folyók összefolyásánál épült az ősi főváros Mcheta, amely Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 5. századig az Ibériai Királyság, majd 800 éven keresztül a Grúz birodalom fővárosa is volt.

Mcheta, az ősi főváros a Kura és az Aragvi folyók összefolyásánál

A várossal szemben az Aragvi túloldalán lévő hegygerinc csúcsán áll Grúzia legszentebb helye, a Szent Kereszt-kolostor (Jvari). Itt a hegyormon állíttatta fel Szent Nino az első keresztet, amit szőlővesszőkből saját hajával kötött össze, miután egy látomásban Szűz Mária erre kérte. A grúz kereszt vízszintes szárai ezért lefelé mutatnak és a nyíl formát mutató kereszt az ég, vagyis Isten felé mutat. Ekkor (337-ben) vette fel a kereszténységet Nana királynő, majd férje, III. Mirian ibériai király, és innentől lett Örményország után másodikként Grúzia is keresztény ország. A negyedik század végén egy kis fatemplomot emeltek a kereszt mellé, majd a 6. században épült meg kőből a ma is látható kereszt alapú kolostor.

A Szent Kereszt-kolostor

Bár az ókorban Mcheta a térség egyik legnagyobb városa volt, mára egy csöndes múzeumvárossá vált, amelynek legfőbb látnivalója legősibb temploma, a Szvetichoveli-székesegyház. Ez a grúz ortodox egyház központja, az ország második legnagyobb egyházi épülete. A székesegyház helyén épült Grúzia első temploma. Neve (szvetichoveli = teremtő pillér) a legendák szerint onnan származik, hogy amikor az első keresztény király elhatározta egy templom építését a palota kertjébe, a mesterek sehogy sem bírták megmozdítani azt a hatalmas gerendát, amit fő tartópillérnek szántak. Ekkor Szent Nino egész éjszaka imádkozott, mire egy alak a mennyből segített, és reggelre mindenki nagy meglepetésére állt a hatalmas gerenda. Több mint 100 évvel később ennek a fatemplomnak a helyén épült a mai székesegyház. A korábbi templomból megmaradt pillért Szent Nino életéből vett jelenetekkel díszítették, hogy a szent áldásos tevékenységét felelevenítsék, így a székesegyház is örökölte elődje nevét, a pillért pedig az „élet pillérjeként” emlegetik. A katedrálist a 18. században falakkal és bástyákkal erősítették meg. A Székesegyház és a Szent Kereszt-kolostor 1994 óta kulturális világörökség.

Tovább utazva a hadi úton Ananuri 17. században épült erődtemplománál álltunk meg. Az erőd fekvése igazán festői, amióta (1986) az Aragvi visszaduzzasztott víztározója, a „Zsinvali-tenger” veszi körül. Templomának falán a kereszt mellett gyakori motívumként jelenik meg a faragott szőlőfürt is, ami jól mutatja a szőlő- és borkultúra jelentőségét Grúziában.

Ananuri erődtemploma

Ananuri után a hadiút tovább emelkedik. Mielőtt elértük volna a csúcsot, a meredek völgyoldalt tagoló hatalmas méretű, folyamatosan fejlődő eróziós árkok látványa kápráztatott el bennünket. Ezen folyamatok megindításában jelentős szerepe van a hagyományos gazdálkodásnak, ami ebben a régióban a legeltető állattenyésztést jelenti. Az állatok a meredek völgyoldal legelőit járva patáikkal felszaggatják a gyepet (taposás erózió), amely így nem tudja megvédeni az alatta lévő talajt, vagyis a csapadék lemossa, erodálja, egyre mélyebb barázdákat, majd árkokat, végül eróziós völgyeket létrehozva. A lehordott üledék a lejtő alján hatalmas legyező alakú törmelékkúpokban halmozódik fel. Ez a folyamat a völgyoldalban lévő településeket is veszélyezteti.

Eróziós árkokkal, völgyekkel tagolt völgyoldal

A csúcson kis oszét falu, Gudauri található, amely mára az ország egyik legjelentősebb síközpontjává fejlődött. Felkapaszkodva egy mellékgerincre lenyűgöző kilátás nyílt a völgyre, a gerinc túloldalán pedig az Aragvi forrásvidéke, és a kevésbé forgalmas hadiút tűnt a szemünk elé. Visszafelé egy nyáját terelő lovas birkapásztor keresztezte utunkat.

A grúz hadiút az Aragvi forrásvidékén
Nyáját terelő birkapásztor a Magas-Kaukázusban

Amikor másnap továbbindultunk, először lefelé vezetett az út, majd ismét emelkedni kezdett, egészen a Kereszt-hágóig. Mielőtt elértük volna a hágót, megálltunk egy kilátónál, amelyet az orosz–grúz barátságról neveztek el, de valahogy nagyon idegennek tűnt ebben a különlegesen szép természeti környezetben. Alkotója (Zurab Cereteli) színes mozaikokon mutatja be a szovjet tudomány fejlődését. A 35 éves alkotás letöredezett szegélye, hiányzó, repedezett mozaik darabjai jelzik az idő múlását.

Az Orosz–Grúz Barátság emlékműve

A kilátóról kitekintve a patak méretű Aragvi völgyét láthattuk. A 2379 méter magasságban lévő Kereszt-hágó nevét a csúcson álló kereszt után kapta. A hágó a Nagy-Kaukázus legalacsonyabb hágója, de még így is magasabb az ismert európai hágóknál (Szent Gotthárd-hágó 2112 m, Simplon-hágó 2009 m). A hágó járhatóságát az teszi lehetővé, hogy az észak felé futó Terek-folyó völgye a Magas-Kaukázus gerincvonalán keresztül hátravágódott dél felé az Aragvi-folyó vízgyűjtőjének rovására, ezért a két folyó völgyfője nem a 3000-5000 méteres csúcsoknál, hanem a 2379 méteres Kereszt-hágónál találkozik. A hágó után az út legszebb szakasza tárult elénk. A Terek-folyó keskeny völgyét hatalmas bércek övezik, közöttük is legmagasabb a Kazbek (5047 m), melynek oldalát gleccserek borítják. Ez a vidék korábban pusztító lavináiról volt híres, de mára zárt alagutak és galériák épültek az utak védelmére. A terület aktivitását mutatják a mélyből feltörő, ásványokban gazdag forróvizes források, amelyek közelében édesvízimészkő-teraszok képződnek. Változatos színüket a vízből kiváló fémionoknak (vas, mangán) köszönhetik.

Az Aragvi forrásvidéke

Kazbegi településen ismét terepjárókba szálltunk, hogy feljuthassunk a 2170 méter magasságban a 13–14. században épült Gergeti Szentháromság kolostorhoz. Az andezitből emelt templom egyike a középkori grúz templomépítészet remekeinek.

A 2170 méter magasan lévő Gergeti Szentháromság kolostor

A kolostortól legszebb a hóborította Kazbek vulkán látványa, amely még a jégkorszakban is aktív volt. Nem csoda, hogy a legendák szerint a „grúz Prométeuszt”, aki felelős a tűz elrablásáért, a Kazbekhez láncolták. A fenséges látványban azonban nem mindenki gyönyörködhet, ugyanis gyakran borítják felhők a vulkánt. Nekünk szerencsénk volt, két órás felhők mögötti bujkálás után a szégyenlős Kazbek – ha rövid időre is – de megmutatta magát. A hadiút utolsó állomása az orosz határ melletti Gveleti-vízesés volt, amely egy különleges mikroklímájú, buja vegetációval borított völgyben található.

A szégyenlős Kazbek (5047 m) 
 Visszatérve a fővárosba a következő utunk Kelet-Grúziába, Kahétiába vezetett. Ezt a festői tájat joggal nevezik Grúzia gyöngyének. Éghajlati és talajviszonyai miatt mezőgazdasági, elsősorban szőlőtermő-bortermelő vidék. A szőlőskertek legnagyobb része az Alaszani-folyó völgyében található. A tudósok szerint Grúzia a szőlő egyik őshazája, régészeti kutatások bebizonyították, hogy a szőlőtermesztést, borászatot már Kr.e. 5-4. évezredben is ismerték itt. Jelenleg 400 szőlőfajtát tartanak számon Grúziában, s a legjobbak éppen itt az Alaszani völgyében teremnek. Szinte nem volt olyan ásatás, ahol ne találtak volna földbe ásott hatalmas bortároló edényeket (kvevriket). A korai szőlőtermesztést, borászatot nyelvészeti kutatások is megerősítik, ugyanis a bor grúz elnevezése (gvino) rokon a latin vinummal. Az ezeréves grúz templomok gyakori díszítő motívuma a szőlőlevél és a szőlőfürt, de a grúz abc betűi is a tekergős szőlőszárakat, kacsokat utánozzák. Természetesen mi is megkóstoltuk a csodálatos grúz borokat, először egy családnál vendégeskedtünk, majd egy nagyüzemi borászat borkóstolóján vettünk részt. Egyik helyben sem csalódtunk.

A térség központja Szignahi városa, ahonnan feltárul előttünk az Alaszani-folyó völgye, azon túl pedig a távolban a Nagy-Kaukázus hófedte bércei. A várost a szerelem városának is nevezik mert állítólag hangulatos macskaköves utcáin sokan esnek szerelembe. Itt találjuk Grúzia egyik legfontosabb zarándokhelyét, a Bodbei-kolostort, ahol Szent Nino sírja található.

Szignahiból az Alaszani völgye és a Dagesztáni-Kaukázus

Utolsó megállónk Grúzia legrégibb városa, a Kura folyó sziklás partjába vájt Upliszcihe barlangváros, amelynek első barlangépületei a Kr. e. 2. évezredben készültek. A település nevének jelentése: „az Úr erődítménye” A település fénykorát a Kr. e. 6. század és a Kr. sz. 1. század közé teszik, amikor is 20 000 ember lakott itt. Volt királyi székhely, és a selyemút részeként fontos kereskedelmi központ is. A 12. században veszített fontosságából, majd a következő században, miután a mongolok kifosztották, véglegesen elvesztette jelentőségét, végül az 1920-as földrengés a város nagy részét elpusztította. A település feltárását csak az 1960-as években kezdték el.

Upiszcihe barlangvárosa

Mindezek alapján látható, hogy Grúzia sok szempontból különleges ország, nagyon sok élményt tartogat az ideérkező turisták számára. A természet sok helyen még szinte érintetlen, de a turizmus fejlődésével ez bizonyosan meg fog változni. A vendégszerető grúz nép mindent megtesz azért, hogy valóban úgy érezzük, hogy egy gazdag kultúrájú földi paradicsomban járunk. Akkor hát irány Grúzia!

Javasolt feladatok a cikk feldolgozásához

  1. Miféle környezeti problémákkal küzd a csodálatos tájakkal rendelkező Grúzia?
  2. Melyik fővárosi építmény megépítése ellen tüntettek az emberek?
  3. Sorolj fel a grúz hadiút mentén néhány látnivalót!
  4. Melyik Grúzia legősibb városa és mik voltak hanyatlásának okai?
  5. Készíts plakátot képpel és szöveggel, amivel egy turistát szeretnél meggyőzni arról, hogy miért érdemes Grúziába utazni!
Valamennyi fotó a szerző felvétele.

Felhasznált és ajánlott irodalom

  • Ambrus G.–Adamkó P. 2016: Inverse Everest. Csúcs a mélyben. A Földgömb, 12. pp. 26–43.
  • Balázs D. (szerk.) 1993: Magyar utazók lexikona. Panoráma Kiadó, Budapest, 464 p.
  • Barna B. 2017: Grúzia és a Kaukázus. Túrakalauz. Kornétás Kiadó, Budapest, 166 p.
  • Bánkuti G. 1974: Grúzia. In: Bakcsi Gy. et al. (szerk.): Szovjetunió. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 508–552.
  • Csintalan L.–Erőss Á. 2016: A nemlét három árnyalata: a Kaukázus el nem ismert államainak kialakulása és kilátásai. Földrajzi Közlemények. 140. 4. pp. 328–345.
  • Csüllög G.–Szabó P. 2008: Kaukázuson túli országok – Grúzia. In: Horváth G.–Probáld F.–Szabó P. (szerk.): Ázsia regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 361–364.
  • Déchy M. 1907: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban. Athenaeum Kiadó, Budapest, 478 p.
  • Gönyei A. 1974: Kaukázus. In: Bakcsi Gy. et al. (szerk.): Szovjetunió. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 34–36.
  • Gulyás A.–László P. 2015: A jégfejű hegyen – A Kazbek télen. A Földgömb, 4. pp. 43–49.
  • Gyuricza L. 2009: A turizmus nemzetközi földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 320 p.
  • Karácsonyi D. 2008: A grúz hadiút. A Földgömb. 6. pp. 35–42.
  • Kern Z. 2006: „Glaciális tünemények a Kaukázusban” Százhúsz esztendővel Déchy Mór után. A Földgömb. 7. pp. 32-–37.
  • Kirschner P. 2015: Látvány, íz, élmény – Grúziában gördülve. A Földgömb, 4. pp. 16–29.
  • Nemerkényi A. et al. 2008: Délnyugat-Ázsia természeti viszonyai – a Kaukázus-vidék. In: Horváth G.–Probáld F.–Szabó P.(szerk.): Ázsia regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 91–97.
  • Németh D. 2015: Abházia. A Kaukázus geopolitikai börtönében. A Földgömb, 4. pp. 50–55.
  • Székely A. 1978: Szovjetunió I. Természetföldrajz. Gondolat Kiadó, Budapest, 561 p.
  • Polgárdy G. 2006: Százötven éve született marosdécsei Déchy Mór. Hétszer a hóhatár felett a Kaukázusban. A Földgömb, 7. pp. 38–41.
  • https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Georgia_(country)

A Kaukázus gyöngyszeme, Grúzia (2. rész)


KARANCSI ZOLTÁN

SZTE JGYPK Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék

karancsi@jgypk.u-szeged.hu

A cikk a GeoMetodika 2018. évi 3. számában megjelent tanulmány részletesebb változata, amelyet három részletben adunk közre.

 

Benyomások Grúziából

Kutaiszi 2012-ben, magyar mérnökök segítségével épült modern repülőterére éjjel érkezve szembetűnő a különleges megvilágítású irányítótorony, amit a maga 58 méterével a legnagyobbak között tartanak számon.

A Kutaiszi repülőtér modern irányítótornya

Ugyanebben az évben költözött a városba Tbilisziből a parlament is. Fiatal kora ellenére különösen meglepő, hogy az állam legreprezentatívabb épülete és annak környezete meglehetősen elhanyagolt. Ennek okára nem kaptunk választ.

Az új grúz parlament épülete Kutaisziban 

Első utunk a szubtrópusi Adzsaria fővárosába, Batumiba vezetett, amely az ország harmadik legnépesebb települése. Amellett hogy fontos kereskedelmi központ, jelentőségét forgalmas tengeri kikötője és egyre fejlődő turizmusa adja. Éppen ezért folyamatosan épülnek a tengerparti hatalmas szállodakomplexumok és apartmanházak, ami jól jelzi az ingatlanpiac megélénkülését. A városban lehetőséget kaptak korunk sztárépítészei, hogy megvalósítsák álmaikat. Persze mint minden grúz városnak, Batuminak is van egy „másik arca”, a város szegényeinek lakóhelyei, amelyek már korántsem olyan látványosak, és legszívesebben elrejtenék a turisták szeme elől.

 

Batumi modern tengerparti központja irodaházakkal, a mini óriáskerékkel díszített műszaki egyetem toronyháza, és a kép jobb szélén a 145 méteres ABC-torony, amelyen a DNS-spirálhoz hasonlóan csavarodó szalagon a grúz ábécé 4 méteres betűi kaptak helyet.

 

Modern szálloda Batumi tengerpartján
Szürreális épület (Fehér étterem) Batumi tengerpartján 
Batumi kevésbé mutogatott „másik arca” 

A városban nagyon szép parkok, modern szobrok is helyet kaptak. Az Európa téren áll Médeia szobra, kezében aranyszínű báránybőr látható. A szobor az aranygyapjú legendájának állít emléket, hiszen az egykori Kolkhiszt a görög mitológia az aranygyapjú földjeként említi. A mítosz szerint a görög istenek elhatározták, hogy megszerzik a gazdagságot, boldogságot hozó aranygyapjút. Az istenek kedvence, Jaszón útnak is indul az Argó nevű hajón Kolkhisz felé (ez a jelenet is rajta van a szobron). Erósz nyilával szerelemre lobbantják a kolkhiszi király lányának, Médeiának a szívét Jaszón iránt, aki így a királylány segítségével, minden nehézséget leküzdve megszerzi az isteneknek az aranygyapjút. Egy másik – modern, mozgó – fém szobrot is a szerelem ihletett. Ali és Nino – avagy a grúz Rómeó és Júlia – varázslatos szerelmi története egy megtörtént tragikus esetet elevenít fel. Ali, egy azeri muzulmán arisztokrata család sarja az első világháború idején beleszeretett a szépséges grúz keresztény hercegnőbe. A társadalmi és kulturális ellentétek miatt mégsem lehettek egymáséi, végül Ali a háború áldozatává válik.

Médeia az aranygyapjúval a kezében (Davit Khmaladze szobra, 2007,)
Ali és Nino szobra (Tamar Kvesitadze szobra, 2010,)

Batumitól 10 km-re a párás, szubtrópusi, évente mintegy 3000 milliméternyi csapadékkal öntözött Adzsar-hegység nyugati lejtőjén, a Zöld-fokon hozták létre 1925-ben az ország legjelentősebb botanikus kertjét azzal a céllal, hogy az orosz turistáknak ne kelljen Európába vagy Afrikába utazniuk, hogy szubtrópusi vegetációban gyönyörködhessenek.

Dracéna és legyezőpálmák Batumi botanikus kertjében
Bambuszerdő Batumi botanikus kertjében 

Adzsaria szubtrópusi területei kedveznek a méltán híres grúz tea termesztésének is, ezért a programunkban is szerepelt egy teaültetvény és egy teafeldolgozó üzem meglátogatása. A látogatás azonban nem egészen úgy sikerült, ahogy azt mi vártuk. Maga a látott ültetvény inkább elhanyagoltnak tűnt, de még nagyobb csalódás volt az állítólag karbantartás, felújítás miatt éppen nem működő üzem látványa, ahol a borzasztó állapotok (elhanyagolt, omladozó, piszkos munkaterületek, poros, rozsdás gépek) ellenére a beérkező tealevelek osztályozásának és a csomagolás munkafolyamatainak nyomait láthattuk. Talán legérdekesebbek azok a harmadosztályú tealevél-töredékből téglaformájúvá összepréselt darabok voltak, amelyek bebálázva vártak az elszállításukra. Ezek a Sztálin-tégla néven ismert préselt teák a közép- és belső-ázsiai piacokon még mindig jól eladhatók, mivel ott még kevéssé számít a minőség, a bejáratott márkahűség miatt pedig a mai napig a cirill CCCP betűket, valamint a sarló és kalapács jelet is belepréselik a termékbe.

Adzsariai teaültetvény 
A legrosszabb minőségű, préselt tealevelekből készült „Sztálin-tégla”, mint a grúziai teagyár terméke

Batumitól délre, a török határ mellett fekvő Szarpi kavicsos strandján szerettünk volna megismerkedni közelebbről a Fekete-tenger vizével, de a rossz idő miatt csak a legelszántabbak próbálkoztak a nem túl barátságos vízbe merülni. Folytattuk utunkat észak felé a Rioni-alföldön keresztül az Enguri folyó völgye felé, eközben érintettük a Kolkheti Nemzeti Parkot, amely 1999-ben a Rioni torkolatvidékén kialakított vizes élőhelyek védelmére jött létre (Ramsari terület). Elérve az Enguri folyót megcsodáltuk a már 1961-ben elkezdett, de csak 1987-ben átadott, 4 millió köbméter beton beépítésével elkészített Enguri-duzzasztógátat, amelynek impozáns méretei (szélessége 750 méter, magassága 271,5 méter) lenyűgözik a látogatókat. Jelenleg az ország áramtermelésének közel felét szolgáltatják turbinái. A létesítmény érdekessége, hogy míg a duzzasztógát grúz, addig az áramtermelő egységek a szakadár abház területen találhatók.

Az Enguri-duzzasztógát 

Az Enguri a Magas-Kaukázusból ered a Skhara-gleccser olvadékvizeként. A gleccserek finom szemcseméretű üledéke bekerül az olvadékvízbe. A gleccserpatakok kőzetliszttől zavaros, szürkés színű vizét gleccsertejnek nevezik. Ez a sajátos szín végig követhető az Enguri folyóban is.

Az Enguri folyó 

Tovább haladva már a Magas-Kaukázus hófedte csúcsai keretezik a tájképet. A hóhatár itt 3000 méter körül van. A hóhatár felett kialakulnak a firngyűjtő medencék, ahol 6–8 méter vastag hóból, annak összetömörödésével nagyjából 1 m vastagságú firn, vagy csonthó keletkezik, amiből ha az tovább tömörödik, kipréselődnek a légzárványok is, és ebből születik a kb. 5–10 cm vastag gleccserjég. Ha belegondolunk, hogy a jelentős gleccserek vastagsága akár az 1 km-t is meghaladhatja, elkezdhetjük a számolgatást, hogy vajon mennyi hóra volt ahhoz szükség?

Ma is tartó glaciális folyamatok alakítják a Magas-Kaukázus csipkés gerincét 

Közben megérkeztünk Szvánföld (Szvanéti) központjába, Mesztiába. A város jellegzetességei a lakótornyok, amelyeket a 9–13. század között épültek. Ezek a tornyok átvészelték az évszázadokat, és máig fennmaradtak. Eredetileg a családok gazdagságát szimbolizálták, de menedéket nyújtott a családok között zajló vérbosszúk idején is, mert csak létrán lehetett bejutni a felső szobákba. A tornyoknak fontos szerepük volt nemcsak a szván, hanem a grúz kultúra megőrzésében is, hiszen amikor az arabok, perzsák, mongolok vagy törökök dúlták fel a szomszédos Grúziát, addig ide a magas hegyek közé egyetlen hódító sem merészkedett. Ezekben a vérzivataros időkben ezért a grúzok felküldték értékeiket a szvánokhoz, akik a tornyokban rejtették el azokat.

Mesztia különleges lakótornyaival 

A néprajzkutatók szerint Szvánföld egy élő néprajzi múzeum, hiszen szerintük sehol Európában nem őrződtek meg úgy a középkori hagyományok és szokások, mint itt. Az UNESCO 1996 óta a Világörökség részének tekinti a szván tornyokat és a hegyi falvakat. Igaz, 2004-ig a rossz közbiztonság miatt szinte járhatatlan volt az egyetlen idevezető út, azóta azonban felszámolták a rablóbandákat, és óriási fejlesztésekbe kezdtek. Új utak épülnek, és ma már minden faluba bevezették az áramot. A turizmusfejlesztésnek köszönhetően megépült Mesztiában a szupermodern repülőtér is. Napközben a város utcáin gyakran találkozhatunk sétáló, esetleg egy hatalmas kaukázusi pásztorkutya által terelgetett, vagy éppen az út menti füvet legelő szarvasmarhákkal, de pár nap elteltével már azon sem lepődtünk meg, hogy kora reggel lovak legelésznek a település főterén.

A helyi szarvasmarhák és kutyák barátságosak az idegenekkel 

A várost keresztülvágó Mesztiachala folyó a völgybe érve lerakja a hordalékát, és több ágra szakad. Különleges élményt nyújt a folyóvölgyből felszálló felhők látványa a tornyokkal, és a háttérben húzódó havas csúcsokkal. Egész Szvánföldről, így Mesztiából is hiányoztak a hulladékgyűjtők, pedig nagy szükség lenne rájuk. Sok helyen botlottunk alkalmi szemétlerakókba, amiben esetleg a házi állatok turkáltak, vagy éppen a szél vitt egy-egy darabot tovább. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a folyó egyik törmelékszigetén halmozták fel a kommunális hulladékot, talán abban reménykedve, hogy az olvadékvizek idővel továbbszállítják a völgyből.

Kommunális hulladéklerakó a Mesztiachala völgyében 

A következő nap visszatértünk az Enguri völgyébe, és továbbhaladtunk Usguli település felé, ami szintén az UNESCO világörökség része. Ide már nem vezet aszfaltút, ezért buszunkat terepjáróra cseréltük. Útközben megcsodálhattuk a Kaukázus egyik legszebb hegyét, a 4710 méteres Ushbát, amit szépsége és nehézsége miatt méltán neveznek a Kaukázus Matterhornjának.

A két csúcsú Ushba 

Usguli igazi középkori hangulatot árasztó, 2000 méter felett elhelyezkedő település, amely így egy tábla szerint Európa legmagasabb folyamatosan lakott települése (!).

Usguli középkori hangulatot árasztó települése 

Saras utcáit járva, kövekből hevenyészett módon összetákolt rozsdás bádoglemezekkel, palával fedett épületeit látva az az érzésünk támadt, hogy itt megállt az idő. Néhány vaskapura krétával felírt (Bar, Taxi), vagy fából összeeszkábált bódé ajtajára festett felirat (WC) azonban mutatja, hogy a turizmus már ide is elért. A település rozzant szván tornyai felett is eljárt az idő. Van köztük magasabb, de vékony, vagy alacsonyabb, de tömzsi, sőt akad köztük ferde torony is. Egyiket-másikat már csak összedrótozott sarokpántok tartanak egyben. Az itt élők hagyományosan állataikat legeltetik a környező legelőkön, de egyre többen élnek a turizmusból is. A településen keresztülfolyó Enguri völgyét követve egy egykori gleccservölgyben jelentős morénalerakódással, és hosszú időn keresztül megmaradó hófoltokkal találkozhatunk.

A hagyományos állattenyésztés Szvánföldön 
Az Enguri völgyében lerakódott moréna és hófoltok, valamint a völgy végén a Skhara 

A völgy végén megpillantjuk Grúzia legmagasabb csúcsát, az 5201 méter magas Skharát.

Grúzia legmagasabb csúcsa, a Skhara (5201 m) 

Feladatok a cikk feldolgozásához

  1. Indulj el a Fekete-tenger partjáról Batumitól Tbilisziig, majd fordulj északra és menj térképen az orosz határig! Milyen tájakon haladtál keresztül? Milyen ott az éghajlat? Vajon milyen mezőgazdaság, ipar alakult ki ott? Használj éghajlati, földtani térképeket!
  2. Melyik külső erő játszotta a legjelentősebb szerepet a hegységek felszínének kialakításában?
  3. Mekkora részesedése van az Enguri-duzzasztógátnak Grúzia áramtermeléséből?
  4. Mit nevezünk Sztálin-téglának?
  5. Mennyi hóból keletkezik egy 1000 m vastagságú gleccser?
  6. Mire szolgáltak a szván tornyok?
  7. Melyik Grúzia folyamatosan lakott, legmagasabb települése?

Források

Valamennyi fotó a szerző felvétele.

Ambrus G.–Adamkó P. 2016: Inverse Everest. Csúcs a mélyben. A Földgömb, 12. pp. 26–43.

Balázs D. (szerk.) 1993: Magyar utazók lexikona. Panoráma Kiadó, Budapest, 464 p.

Barna B. 2017: Grúzia és a Kaukázus. Túrakalauz. Kornétás Kiadó, Budapest, 166 p.

Bánkuti G. 1974: Grúzia. In: Bakcsi Gy. et al. (szerk.): Szovjetunió. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 508–552.

Csintalan L.–Erőss Á. 2016: A nemlét három árnyalata: a Kaukázus el nem ismert államainak kialakulása és kilátásai. Földrajzi Közlemények. 140. 4. pp. 328–345.

Csüllög G.–Szabó P. 2008: Kaukázuson túli országok – Grúzia. In: Horváth G.–Probáld F.–Szabó P. (szerk.): Ázsia regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 361–364.

Déchy M. 1907: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban. Athenaeum Kiadó, Budapest, 478 p.

Gönyei A. 1974: Kaukázus. In: Bakcsi Gy. et al. (szerk.): Szovjetunió. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 34–36.

Gulyás A.–László P. 2015: A jégfejű hegyen – A Kazbek télen. A Földgömb, 4. pp. 43–49.

Gyuricza L. 2009: A turizmus nemzetközi földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 320 p.

Karácsonyi D. 2008: A grúz hadiút. A Földgömb. 6. pp. 35–42.

Kern Z. 2006: „Glaciális tünemények a Kaukázusban” Százhúsz esztendővel Déchy Mór után. A Földgömb. 7. pp. 32-–37.

Kirschner P. 2015: Látvány, íz, élmény – Grúziában gördülve. A Földgömb, 4. pp. 16–29.

Nemerkényi A. et al. 2008: Délnyugat-Ázsia természeti viszonyai – a Kaukázus-vidék. In: Horváth G.–Probáld F.–Szabó P.(szerk.): Ázsia regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 91–97.

Németh D. 2015: Abházia. A Kaukázus geopolitikai börtönében. A Földgömb, 4. pp. 50–55.

Székely A. 1978: Szovjetunió I. Természetföldrajz. Gondolat Kiadó, Budapest, 561 p.

Polgárdy G. 2006: Százötven éve született marosdécsei Déchy Mór. Hétszer a hóhatár felett a Kaukázusban. A Földgömb, 7. pp. 38–41.

https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Georgia_(country)

 

A Földgömb Nemzetközi Középiskolai Földrajzverseny – Mindenről szól, s talán éppen ezért a „legföldrajzosabb” verseny?

GRUBER LÁSZLÓ

a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára

lgruber@index.hu

Jól tudjuk, „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ha valaki mélyebben beleássa magát egy adott tudományba (vagy elegendő „csupán” tanítani), elkezd hinni annak „mindenhatóságában”. Istennek hála, a földrajz diszciplínája iránt érdeklődőknek erre nincs igazán szüksége, hiszen ők tudják: a geográfia a legszerteágazóbb tudomány. Besorolása szinte lehetetlen, ugyanis a természet-, a társadalom-, a település-, a gazdasági- és a regionális földrajzon kívül számtalan kapcsolódási pontot találhatunk a történelemmel (pl. történeti földrajz), a közgazdaságtannal (pl. pénzföldrajz), a biológiával (pl. biogeográfia), a szociológiával (pl. társadalmi helyzet, egészségügyi ellátás), a matematikával (pl. helyi idő számítás, térképészet, csillagászat), a fizikával (pl. a hegységen átkelő légtömeg fizikai jellemzői), a kémiával (pl. karsztosodás), a környezetvédelemmel (pl. a légkör, a vízburok szennyezése és azok következményei), a globalizáció problémakörével, s még sorolhatnánk. A földrajztudomány komplexitására szerettünk volna rávilágítani akkor is, amikor először rendeztük meg versenyünket.

 „Ésszel járom be a Földet!” A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány, A Földgömb magazin, valamint a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Vámbéry Ármin szavaival – s egyben saját mottójával – hirdette meg 2008-ban első alkalommal nemzetközi, magyar nyelvű földrajzversenyét, amelyen magyarországi és határon túli középiskolák két fős csapatai indulhatnak. A verseny alapvetően az általános és középiskolai tananyagra, aktuális hírekre, valamint az általános műveltségre épít. Az eddigiek során évente 100 és 200 között mozgott a Kárpát-medence közoktatási intézményeiből jelentkező csapatok száma.

Minden évben kiemelünk egy-egy témakört, amely lehet „általánosan speciális” (pl. Csillagászat és űrkutatás, Földünk szigetvilága, Bolygónk vizei), vagy éppen egy kiemelt terület földrajza (pl. Afrika, Amerika, Ázsia földrajza − a kontinensek felfedezésének története, természeti, gazdasági, társadalmi és kulturális földrajzuk, világhírű az adott térségekhez kötődő emberek stb.). Természetesen külön hangsúlyt kapnak A Földgömb magazinban megjelent és általunk kijelölt cikkek, írások.

A feladatok az első fordulóban és a középdöntőben klasszikusnak tekinthető, 60-70%-ban a kiemelt témákra koncentráló feladványok. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy a megoldások mindig egyértelműek legyenek, így különös figyelmet fordítunk a kérdések pontos megfogalmazására. A döntőben hasonló a helyzet, de mivel nézők előtt zajlik, izgalmassá kellett tennünk. A kvíz- és információs játékokat képek (fotók, műholdfelvételek, torzított térképek stb.) felismerése, számításos feladatok, „Hol járunk?” típusú feladványok, ún. „Virtuális utazások” és vegyes villámkérdések teszik változatossá − s a nyomógombok felhasználásával látványossá. A középdöntőbe jutott 12-18 csapatból 8 jut a döntőbe, s a középdöntő helyezéseitől függően értékes pontokat hozhatnak magukkal.

Izgalmas kvíz verseny a döntőben (forrás: Izgalmas kvíz verseny a döntőbenhttps://afoldgomb.hu/rendezvenyeink)

Versenyünk eddigi győztesei és dobogósai (felkészítő tanáraikkal együtt) eljuthattak Törökországba, a Baltikumba, olasz vulkántúrára, Andalúziába, a Dachsteinbe, Korzikára és Szardíniára, Bécsbe és Prágába, de az Alpok és a francia Riviéra tájaiban is gyönyörködhettek. Az ötödik, jubileumi verseny első három helyezett csapata Kirgizisztánba utazhatott el. Jelenleg a tizenegyedik megmérettetésre készülünk. A fődíjak felajánlásáért elsősorban az Eupolisz Utazási Irodának, versenyünk fő támogatójának tartozunk hálával. Happ Gergő a kezdetektől fogva töretlen lelkesedéssel állt mellénk „A Földgömb Nemzetközi Középiskolai Földrajzverseny” díjazásában.

A 10., jubileumi verseny győztesei: Gyuris Imre és Virág Nándor, a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanulói, felkészítő tanáruk Szőllősy László és Szőllősyné Pálfi Melinda (forrás: https://felfedezoknapja.info/eloadasok/a-foldgomb-foldrajzverseny-dijazottainak-bemutatkozasa)

Az első hét év feladatsorait (első fordulók, középdöntők és döntők) 2016-ban könyv formájában adtuk közre a Heiling Média Kiadó Kft. gondozásában. Ez a feladatgyűjtemény kiváló lehetőséget nyújt a felkészülés során.

Versenyünkről, s az előző évtizedben elvégzett munkáról és az elért eredményekről a következő oldalon lehet részletesebben olvasni: https://verseny.afoldgomb.hu/.

 

Bugát Pál természetismereti vetélkedő felhívása

GUBA ANDRÁS

Gödöllői Török Ignác Gimnázium

andraas.guba@gmail.com

 

A budapesti TIT Stúdió Egyesület és a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium 36. alkalommal hirdeti meg a nagy hagyományú Bugát Pál Kárpát-medencei Középiskolai Természetismereti Műveltségi Vetélkedőt.

A vetélkedő témája: Természeti katasztrófák

Jelentkezési határidő: 2018. november 23.

A 36. alkalommal megrendezésre kerülő Bugát Vetélkedő szellemisége arra ösztönzi a versenyző diákokat, hogy természettudományos ismereteik birtokában komplex módon szemléljék a körülöttük  lévő élő és élettelen világot, annak jelenségeit és azok összefüggéseit. Hasznosítsák felkészülésük során  a vetélkedő témaköréhez kapcsolódó középiskolai tantárgyi tudásukat – biológia, fizika, kémia, földrajz, informatika – valamint szakköri, önképzőköri tevékenységüket, szakkönyvi ismereteiket.

Az előző évek versenyeiről a www.tit.hu-n találnak tájékoztatót!

További részletek és jelentkezés a következő oldalon érhető el:

http://www.tit.hu/studio/Felhivas_Bugat_2019.pdf

Geoinformatika a közoktatásban – Avagy hogyan tudnánk felhasználni a nemzetközi tapasztalatokat hazánkban?

DÉKÁNY KRISZTINA

PhD-hallgató, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

dekrisztina@caesar.elte.hu

 

Bevezetés

A geoinformatikai rendszerek olyan számítógépes adatnyilvántartó, -feldolgozó és -elemző rendszerek, amelyek lehetővé teszik nagy mennyiségű, térbeli vonatkozással és hozzá tartozó attribútum-paraméterekkel rendelkező adatok gyűjtését, kezelését és kiértékelését (Elek I. 2006). Ezen információk segítségével saját kívánalmainknak megfelelően tudunk különböző térképeket elkészíteni. A meghatározás azt sugallja, hogy egy hatalmas adatbázist használunk fel, amely adott vetületi rendszerben tartalmazza a pontos koordinátáikkal megadott objektumokat.

A geoinformatika számos területen fejlődött az utóbbi években: vállalatok használják optimális szállítási útvonalaik megtervezéséhez, nemzeti parkok vezetik kezelésre váró területeiket naprakészen, de akár sorolhatnánk az összes nagyobb transznacionális vállalatot, amelyek új üzleteik nyitásához megfelelő helyet keresnek. Míg a térinformatikát a magánszektorban már az 1960-as években ismerték (főleg Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban), addig az oktatásban sokkal később, csak az 1990-es években terjedt el. Először az egyetemeken tanították és használták fel különböző földrajzi és biológiai szakterületeken, de csak a 2000-es évektől találhatunk olyan publikációkat, amelyek a közoktatásban való felhasználásáról számolnak be. Munkám alapját Milson, A. J. et al. (2012) összefoglaló munkája képezte, amiből olyan országokat és ott megvalósított példákat válogattam össze, amelyeket véleményem szerint hazánkban is alkalmazhatunk. Ezt egészítem ki a saját kutatási eredményeimmel.

Geoinformatika az oktatásban

Vélhetően egyre több helyen fogják alkalmazni a geoinformatikai rendszereket az iskolákban, ugyanis geostatisztikai számítások is elvégezhetők bennük, valamint kitűnően felhasználhatóak térbeli elemzések, kapcsolatok feltárására, így vizualizálhatóak az összefüggések a térképeken. Kutatók állítása szerint az overlay függvény egyike a legmegfelelőbb eszközöknek, amelyeket a középfokú oktatásban lehet használni, mivel ennek segítségével még bonyolult eljárások nélkül is meg lehet mutatni a gazdasági régiók közötti kapcsolatokat, illetve lehet szemléltetni a például az éghajlati viszonyok és a mezőgazdaság kapcsolatát a GIS segítségével. Már jelenleg is elérhetőek a különböző webatlaszok, térképes enciklopédiák, amelyek már tartalmazzák ezeket a funkciókat, és segíthetik a tanítási folyamatot.

Eddig is volt arra lehetőség a hazai közoktatásban, hogy különböző interaktív térképet alkalmazzunk, bár főleg a földrajz és történelem órákon volt erre példa. Szerintem ennél is tovább lehetne menni, és felfedezni a GIS nyújtotta előnyöket, ahogyan erre már számos gyakorlati tapasztalatot láthatunk a világ országaiban.

A legnyilvánvalóbb és talán a legegyszerűbb megoldás a geoinformatika mint földrajztanítási eszköz kipróbálása. Lehetetlen elképzelni a földrajzórát térkép használata nélkül. Remélhetőleg sok iskola széles körben tanítja valamilyen szinten az órákon a térképezést, térképolvasást, geostatisztikai elemzést és számításokat, valamint ehhez kapcsolódóan képek, szövegek, diagramok értelmezését és készítését. A szakirodalom alapján a geoinformatika leginkább a diákok fejlesztése és motiválása miatt használható fel. Erre remek példa a térinformatika területén a világ egyik legismertebb nemzetközi cége, az ESRI (Environmental Systems Research Institute), amelynek van kimondottan az oktatást segítendő honlapja, ahol számos tananyag áll a tanárok rendelkezésére angol nyelven (nem csak a földrajz tantárgyhoz kapcsolódóan).

Napjainkban már nem szükséges kiemelni az információs és kommunikációs technológiák (IKT) előnyeit az oktatásban, amelyet a geoinformatika is támogathat a következő területeken:

  • naprakész ismeretek elsajátítása az egész életen át tartó tanulás révén új készségek kifejlesztésével és új ismeretek feltárásával;
  • könnyen hozzáférhető információk és azok integrálása a meglévő ismeretekbe;
  • új és innovatív oktatási és tanulási módszerek webes információkkal, valamint a kommunikáció és az együttműködés erősítése;
  • a földrajzi helyszínekkel kapcsolatos többdimenziós környezetvédelmi kérdések megjelenítése;
  • a magasabb szintű gondolkodási képességek – például a szintézis és az értékelés – előmozdítása, mivel a GIS nem determinálja a problémákra illetve a kérdésekre adott válaszokat: a diákok az általuk feltett kérdések és a beállított paraméterek szerint határozzák meg a válaszokat;
  • digitális médiahasználat, amelynek középpontjában a velük folytatott tanítás és tanulás elve áll, a digitális írástudás fejlesztése.

Az oktatásban arra helyezzük a hangsúlyt, hogy megfelelő választ tudjunk adni a felmerülő problémákra. Pontosan kell feltenni a kérdéseket, ezt mindenki tudja, és ez igaz a földrajzban is. A GIS segíthet bonyolultabb kérdések megválaszolásában, de fontos, hogy alapszinten kezdjük a módszer megismerését, felhasználását. Első lépésben a konkrét térképi elemeket és azok jellemzőit használjuk fel a különböző térképi típusok segítségével. A későbbiekben térhetünk rá a földrajzi elemek közötti logikai kapcsolatok, minták felhasználásához logikai lekérdezések segítségével, míg a legfelső szinten már meg is válaszolhatunk előre olyan kérdéseket, amelyek bekövetkezése nem biztos, de paraméterekkel modellezhető és előrevetíthető.

Még nem jellemző a GIS széles körű elterjedése a közoktatásban, ami annak is betudható, hogy a legtöbb tananyag főleg csak angol nyelven érhető el. Szerencsére növekszik azon iskolák száma, amelyek kipróbálták már, illetve a tantervi előírások miatt használniuk is kell a geoinformatikát. Az 1. ábra országai remek példákkal rendelkeznek, és sok olyan ötletet szerezhetünk tőlük, ami alapján hazánkban is könnyen elindítható egy ilyen fajta módszertani megújulás. Ennek mindkét vetületét a következő fejezetekben mutatom be.

Azon országok, ahol a hatályos tantervekben van geoinformatika, illetve rendelkeznek elérhető jó gyakorlatokkal, módszertani tapasztalatokkal (szerk.: Dékány K.)

Tantervi megjelenések és egyéb előírások a geoinformatikával kapcsolatban

Minden országban, ahol a geoinformatika megjelenik a törvényi szabályozás valamely szintjén (nemzeti vagy helyi tantervben), ott egyértelműen az informatikai képességekre és a földrajzi adatok jellemzőire helyezik a hangsúlyt. A következőkben megjelenő országok többségében a középfokú oktatás két utolsó évfolyamára érvényes szabályozást hoztak a törvényalkotók, valamint közös bennük, hogy a GIS szinte kizárólag a természet-, a népesség és a településföldrajz témacsoportokban fordul elő, habár – úgy gondolom, hogy – a gazdaságföldrajzban is hasznos lehetne az alkalmazása.

Kanada

Alapvető célként a tantervbe belekerült a geoinformatika alkalmazása a matematika, a történelem és a tudományok fogalmainak tanítására, a földrajzi elemzés mint készség fejlesztésére. A GIS megkönnyíti a földrajzi információk bemutatásának és elemzésének folyamatát, így felgyorsítják a földrajzi vizsgálatokat. Három különböző földrajzi területen jelennek meg ezzel kapcsolatosan a tanulási célok és tevékenységek:

1. GPS és GIS használata lokális szinten

  • Tanulási cél: a földrajzi információs rendszerek által készített térképek mintáinak megértése különböző földrajzi eszközökkel és technológiákkal;
  • Tanulási tevékenységek: használjon számítógépes és földrajzi adatbázisokat olyan térképek kidolgozásához, amelyek főbb földrajzi mintákat mutatják;
  • Konkrét példák: kőolaj nemzetközi kereskedelme, időjárási jelenségek felmérése több évszak elteltével egy adott területen.

2. Távérzékelés használata helyi szinten

  • Tanulási cél: értékelni tudja a földrajzi eszközök és a támogató technológiák alkalmazásának eredményeit bizonyos célok érdekében;
  • Tanulási tevékenységek: használjon elektronikus forrásokat, melyek bizonyítékot szolgáltatnak a térképek központi szerepére a Föld történetében, légi felvételek elemzése;
  • Konkrét példák: a vízszennyezés mértékének megállapítása, az erdőirtás érintett területeinek lehatárolása, jégvihar okozta károk feltérképezése.

3. Helyi, regionális és globális problémák megértése

  • Tanulási cél: térbeli dimenzióval rendelkező természeti és társadalmi problémák megoldására irányuló tervek kidolgozása;
  • Tanulási tevékenységek: számos térképet, földrajzi információs rendszert vagy a terepi megfigyelésből gyűjtött adatokat használjon, és ezek segítségével használja a geoinformatikát a problémák megoldására;
  • Konkrét példák: információk beszerzése a talajra, hidrológiai és vízelvezetésre, vízforrásokra és ezek ismeretében a legjobb hely kiválasztása a város hulladéklerakója számára, az influenza terjedésének feltérképezése a világban.

Kína

A geoinformatika 2004 óta szerepel az ország tantervében, bár a gimnáziumok alsóbb évfolyamain a GIS fogalma csak a digitális térképek és műholdas képek alkalmazására tér ki, míg felső évfolyamokon a geoinformatika részletesebb bemutatására kerül sor választható kurzus formájában, melynek tematikája a következő:

  • általános GIS funkciók és alkalmazási példák;
  • térkép digitalizálásának módszerei;
  • attribútum táblázatok létrehozása geoinformatikai szoftver használatával;
  • a térképrétegek jelképének megváltoztatása;
  • lekérdezési funkciók alapvető készségei;
  • térképkészítés GIS szoftver használatával.

Finnország

A geoinformatika fogalmát Finnországban földrajzi tankönyvekben 2003-tól kezdve vezették be. A 2005-ben hatályba lépett finn felsőoktatási intézmények nemzeti tantervi szabványainak reformja hangsúlyozza az interdiszciplináris tanulást, amelynek célja a hallgatók problémamegoldó készségeinek és az együttműködésen alapuló tanulásának  javítása. E célból jelenleg a középiskolák felsőbb évfolyamain is tanítják a GIS elméletét és alapelveit, valamint néhány GIS alkalmazást is. A kurzusok tartalmazzák a térképészet alapjainak megismerését, valamint ezek lehetséges alkalmazásait a természet- és gazdaságföldrajzban. Továbbá a diákoknak meg kell tanulnia a regionális adatokat különböző módszerekkel (megfigyelések, interjúk és kérdőívek) és különböző forrásokból (atlaszok, statisztikák és térképek) gyűjteni. A tantervi előírások szerint képesnek kell lenniük arra, hogy információs hálózatokat használjanak az adatgyűjtésben, a térképek és diagramok együttes megjelenítésében az elérhető regionális információkkal, valamint ezek elemezésére és értelmezésér. Ennek megvalósítására konkrét példát a következő fejezetbe mutatok be.

Németország

A GIS explicit módon szerepel számos földrajzhoz kapcsolódó tantervben és tankönyvben, főként a gimnáziumokban. A földrajz 10. évfolyamos tantervében írják elő, hogy használják a geoinformatikát információforrásként, térképek készítéséhez vagy elemző eszközként.

Az 2000-es évek elején különféle programokat és kompetenciaközpontokat hoztak létre, amelyek célja a GIS használatának növelése az iskolákban. Ezt a munkát könnyíti meg több, a geoinformatikával kapcsolatos cikk tanári folyóiratokban illetve mintatananyagok, korlátozott számban geoinformatikával kapcsolatos könyvek megjelentetése is. Ennek a témának a felmerülése a földrajztanítás bevezető tankönyveiben, az online tananyagok tanulságai, valamint a GIS-specifikus kompetencia modellek kifejlesztésére irányuló erőfeszítések hamar meghozták az elvárt eredményeket a közoktatásban.

Az ESRI cég jelenik meg ebben az országban is, mint támogató partner, és kidolgozott projekteket valamint iskolai licenszeket kínál az ArcGIS és ArcView rendszerhez. Rendszeresen szerveznek geoinformatikai nyári táborokat, valamint természetesen támogatást is biztosítanak a tanárok részére. Kifejezetten osztálytermi használatra fejlesztették ki a Desktop GIS programjukat, valamint ehhez kísérő anyagokat, amelyeket az utóbbi években egyre több online GIS-alapú alkalmazással egészítettek ki kiadók, kutatók, oktatók vagy állami intézményekben dolgozó munkatársak segítségével.

India

A hangsúly a GIS-ben való tanítás helyett a geoinformatikával mint módszerrel való oktatáson van, amelyet a földrajz választható tárgyban próbáltak ki a középiskolákban. Az elméleti és gyakorlati hangsúlyok a térképészeten, a távérzékelésen és a téradat-értelmezésen vannak, melyek szilárd alapot nyújthatnak a jövőbeli tanulmányok számára ezen a területen, vagyis előkészítik a diákokat a szakirányú felsőfokú tanulmányokra.

A 11. évfolyam tantervében jelent meg először a természetföldrajzban, ahol kötelező negyvenórányi gyakorlati laboratóriumi munka, amely magába foglalja a térképészeti és a távérzékelési gyakorlatokat is. A konkrét témakörök a következők:

  • térképtípusok, jelmagyarázatok készítése, távolságmérés, szimbólumok használata;
  • térképek vetülete, konstrukciója és tulajdonságai: kúp- és hengervetület, Mercator-féle vetület, területtartó vetületek;
  • földmérés alapelvei;
  • légifotók: típusok és geometriájuk, különbség a térképek és a légi felvételek között, utóbbiak felhasználása és előnyeik;
  • műholdképek, fokozatok a távérzékeléses adatgyűjtésében, felbontások meghatározása.

A 12. évfolyamon a társadalom- és gazdaságföldrajzra, az adatfeldolgozásra és a térinformatikai technológiára összpontosítanak. Összesen 30 óra gyakorlati laboratóriumi munkát írnak elő, amely magában foglalja a GIS használatát. A témák a következők:

  • térbeli adatok forrása, különböző adatforrások használata;
  • adatbázisok létrehozása és feldolgozása;
  • tematikus térképek készítése;
  • geoinformatika hardverkövetelményei és szoftver-modulok, különböző adatformátumok;
  • raszteres és vektoradatok, adatbevitel, szerkesztés és topológia, adatelemzés, overlay és puffer fogalmai;
  • földmérési alapelvek globális helymeghatározó rendszerekkel (GPS).

Norvégia

Az ország úttörő szerepet tölt be a geoinformatika közoktatásban való alkalmazásában, mivel azt már régebben a földrajz- és földtudomány kötelező részévé tette. A norvég iskolákban jól felszerelt számítógépek és vezeték nélküli internet elérése általában lehetséges, és a tanárok szabadon hozzáférhetnek a GIS-alapú webes alkalmazásokhoz és adatokhoz. Ezért könnyebb a helyzetük, mert a digitális térképek integrált használatának legfőbb technikai akadályait már sikerült leküzdeniük. Például elkészült egy norvég webatlasz, ami fontos első lépést jelentett a sikeres megvalósítás felé a középfokú oktatásban. Mindezen feltételek mellett nem igényel jelentős változást a geoinformatika meglévő tanítási gyakorlatba való integrálása. Ugyanakkor a tanároknak szembesülniük kell azzal is, ahogyan hazánkban is, hogy néhány tanár számára kihívást jelenthet átvenni azt az új gondolkodásmódot, hogy saját tantárgyukat annak megfelelően tekintsék át, vajon milyen adatforrások állnak rendelkezésre egy más fajta oktatási szemlélethez.

2006-ra megreformálták a nemzeti tantervet, amely már minden tantárgyra vonatkozott. Ezzel egyidőben a földrajzi és a földtudományi kompetencia-területen is elvégeztek néhány geoinformatikát érintő pontosítást: a diákoknak tudniuk kell, hogyan használják a digitális térképeket és a földrajzi adatokat. A földrajz tantárgyat heti két órában tanítják kötelezően az összes elsős diák számára, későbbikben a geotudomány választható a második és a harmadik osztályban, és hetente három ill. öt órában oktatják. A végzős évfolyamon, azoknak, akik földtudományi téren tanulnak tovább, kötelező a geoinformatika használata. A cél az, hogy a tanulók digitális eszközöket használjanak geoinformációk gyűjtésére, mérésére, kezelésére és megjelenítésére.

Számos norvég földrajztanár már sikeresen integrálta a geoinformatikát a tanításba. Ők ezt anélkül tudták véghezvinni, hogy sok pénz invesztáltak volna számítógépes erőforrásokra vagy sok időt töltöttek volna el a technológia elsajátítására, mivel egyszerűbb GIS-alapú webes alkalmazásokat használtak. Ideális esetben a GIS technológiának annyira egyértelműnek és könnyen alkalmazhatónak kell lennie, hogy speciális tananyag nélkül is alkalmazható legyen a tanítási órákon. Ennek megvalósítására olyan tanulási csomagokat állítottak össze, amelyekben a témakör van a középpontban, és a technológia nem cél, hanem eszköz. Ezért aztán a tananyagokat nagy figyelemmel kell megtervezni: mit és hogyan kell tanítani, és ha így a tanárok rendelkezésére állnak a szükséges oktatási segédletek, akkor könnyebb lenne a módszertani integráció.

Portugália

A Portugál Nemzeti Tudományos és Technológiai Kulturális Ügynökség által finanszírozott a Ciência Viva Program 1999-ben indult. Ez a projekt volt az első hivatalos kísérlet a geoinformatika bevezetésére az osztálytermekbe. A cél az volt, hogy olyan iskolák és laboratóriumok hálózatát hozzák létre, amelyek érdeklődnek a geoinformatika iránt. 2009-ig tartott a projekt, és bár már nincs tovább finanszírozva, de a dokumentumok, tananyagok továbbra is elérhetőek. A 2007/2008. volt az első tanév e program keretében ConTIG néven (Mota, M. – Painho, M. 2009), amelynek az volt a célkitűzése, hogy előmozdítsa a földrajzi információs technológiák (GTI) alkalmazását az alap- és a középfokú oktatásban.

A projekt általános céljai a következőek:

  • térbeli elemzési képességek fejlesztése;
  • térkép készítése különböző témakörben;
  • tanulási és tanítási tapasztalatok megosztása és az összes tananyag elérhetősége mások számára;
  • a földrajzi információk fontosságának hangsúlyozása;
  • kutatásalapú készségek fejlesztése;
  • a térinformációk összegyűjtéséhez, feldolgozásához, megtekintéséhez és elemzéséhez különböző technológiák alkalmazása, beleértve a multidiszciplináris tevékenységeket támogató feladatokat.

A ConTIG projekt egyéb jellemzői:

  • a program kiterjedt a pedagógusképzésre, az oktatási anyagok elkészítésére, terepgyakorlatok szervezésére GPS vevőkkel és ArcPad® segítségével, támogatva a tanárokat az osztályteremben és azon kívül;
  • a portugál nemzeti tantervek betartása érdekében segítik a tanárokat a tanórák megszervezésében, ehhez pedig többek között felsorolják az oktatási módszerek, tevékenységek és stratégiák sokféleségét – különösen az IKT használatával – az egész életen át tartó tanulás szempontjából;
  • többféle tantárgyhoz kapcsolódik: földrajz, biológia, geológia, fizika, kémia, közgazdaságtan, filozófia, informatika;
  • ingyenes hozzáférést biztosít az összes előállított tananyaghoz, földrajzi adatokhoz, a tanárok és a diákok tanulási tapasztalataihoz, valamint az eredményekhez.

Tajvan

A geoinformatika már 1995 óta része a nemzeti tanterv földrajz tantárgyat szabályozó részének. Az ebben foglaltak szerint a 12. évfolyamon került bevezetésre az alkalmazott földtudományokban, amely csak a társadalomtudományi hallgatók számára szükséges. Ez magában foglalta a GIS alapjainak megtanítását, és hangsúlyozta, hogy a diákoknak meg kell tanulniuk a földrajzi adatok bevitelét, kezelését és felhasználását.

2002-ben két projektet ajánlottak fel a tanároknak a geoinformatika oktatása céljából. Az első projekt felkérte a középiskolák földrajztanárait, hogy dolgozzák ki 16 természet- és társadalomföldrajzot lefedő GIS-lecke tervét. A második projekt az Országos Társadalmi-Gazdasági Fejlesztési Terv részeként 11 bázisiskolát választottak ki, hogy elősegítsék a GIS bevezetését a középiskolákban. Számukra térinformatikai képzési programot és egy szoftvercsomagot (ArcView) valamint térinformatikai adatokat biztosítottak, a tanároknak pedig kötelező volt 40 órás képzésen részt venni. Így nyújtanak segítséget ahhoz, hogy a tantervekben előírt követelményeket tudják teljesíteni.

2006-ban két helyen is módosították a nemzeti tantervet. Az első lépésben a geoinformatika bevezetését korábbra hozták, azaz már a 10. évfolyamon kötelező tanítani, ami azt jelentette, hogy minden középiskolai hallgató számára kötelezővé vált ennek ismerete, továbbá a geoinformatika alkalmazásai a mindennapi élet problémáira is kiterjedt. Például a diákoknak képesnek kell lenniük a térinformációk GPS-szel való összegyűjtésére és a GIS használatára a mindennapi életük során felmerülő környezetvédelmi kérdések földrajzi információinak lekérdezésére és bemutatására. Mindezen tananyagbővítések miatt a geoinformatika óraszámát háromról hatra emelték.

A második módosítás a GIS intenzív bevezetését jelentette az alkalmazott földtudományokban a 12. osztályban. A diákoknak meg kell tanulniuk, hogyan alkalmazzák a geoinformatikát például területrendezésre, a betegségek terjedésének megfigyelésére, árvízi előrejelzésére.

Egyesült Királyság

A földrajzi tantervük a 11–14 évesek számára kifejezetten kimondja, hogy a tanulóknak lehetőséget kell biztosítani a geoinformatikáról való tudásszerzéshez, sőt a való világ megismeréséhez GIS segítségével. A 14–16 éves korosztályban a tantárgyi kritériumok szerint a tanulóknak ebben a szakaszban képesnek kell lenniük arra, hogy bemutassák, hogyan használják a földrajzi adatokat a geográfiai vizsgálatok elvégzéséhez. A 16–18 éves korosztályban pedig cél, hogy szintetizálni tudják a földrajzi információkat sokféle formában.

Ahhoz, hogy megfelelőképpen tudják a geoinformatikát felhasználni a tanórákon, az IKT-val kapcsolatos valamennyi tantervi innováció megköveteli a tanároktól, hogy pedagógiai stratégiáikat sokkal jobban átgondolják, mint korábban. Tudatosan kell tanóráikat szervezni, saját tárgyi ismereteiket talán átstrukturálva, valamint a diákok gondolkodásával és tanulási stílusával kapcsolatos ismereteik átgondolásával, ahhoz, hogy érdemben és a 21. század kritériumainak megfelelően használják a technológiát, tanítsák a diákokat. A 2008-ban bevezetett tanterv kiemeli a geoinformatika használatát, mint a földrajzi tananyag egy központi elemét. Ebben megfogalmazták, hogy a GIS kulcsfontosságú eszköznek számít, amely segítségével a tanulók képesek önálló adatgyűjtésre a tanulási folyamatban.

Amerikai Egyesült Államok

Az USA nem rendelkezik hivatalos nemzeti tantervvel, amely az ország egészére érvényes lenne, ehelyett minden állam külön szabályozza tantervi iránymutatásokkal és irányelvekkel, hogy mik a teljesítménykövetelmények a tanárképzésben és a középiskolai oktatásban. 22 állam tantervében van olyan földrajz tantárgyra vonatkozó előírás, amelyek a geoinformatikára, a globális helymeghatározó rendszerre (GPS) való utalást, vagy a földrajzi adatoknak a technológiával történő elemzését foglalják magukba.

Technológiai, pedagógiai és adminisztratív akadályokkal szembesültek az iskolák a GIS bevezetésekor, de ezen korlátok ellenére a geoinformatika folyamatosan erősödött az amerikai középfokú oktatásban. Egyrészről az ember által okozott környezeti változások sürgető ereje és a környezeti nevelés szükségessége miatt a geotechnológia által vezérelt terepmunka fokozott támogatáshoz vezetett. Másodsorban a vizualizáció szerepe a tanulásban kiemelkedő, ezért sok iskolában jelentős eredményeket értek el a GPS vevők és az azok segítségével készített térképekkel, valamint a különböző IKT eszközök használatával. Harmadszor, habár a standardizált értékelési eszközök elfojtják a kreativitást és hangsúlyozzák a tananyag memorizálását, a földrajztudományok tartalmi előírásai meghatározzák, hogy a valóságos adatokkal kapcsolatos úgynevezett kutatás-orientált problémamegoldást segítsék elő.

Dél-afrikai Köztársaság

A geoinformatika gyors terjedése mind a dél-afrikai köz-, mind a magánszektorban arra késztette az oktatási szakembereket, hogy ezt beépítsék a középiskolák földrajzi tanterveibe. A GIS tantervét fokozatosan és szisztematikusan három év alatt léptették életbe annak érdekében, hogy a tanulmányok befejezésekor a diákok képesek legyenek geoinformatikai eljárások és térbeli statisztikák alkalmazására. 2006-ban a 10. évfolyamon kezdték meg az általános térinformatikai koncepciók és a kapcsolódó földrajzi fogalmak tanítását, a következő évben már a geoinformatika funkcionális elemei kerültek a tantervekbe, beleértve az adatgyűjtést és a műholdas távérzékelést, míg 2008-ban a végzős évfolyamon már az adatok manipulálására és elemzésére helyezték a hangsúlyt.

A megfelelő tantervi iránymutatások, az oktatási források és kézikönyvek hiánya akadályozta a zökkenőmentes bevezetést, különösen az erőforrás-szegény iskolákban. Ennek ellenére mára már elterjedt a geoinformatika alkalmazása az iskolákban. Több magánvállalat, mint például az ESRI Dél-Afrika, az Intergraph és a Naperian Technologies fejlesztettek oktatási anyagokat, és számos geoinformatikai képzést szerveztek, amelyek célja tantervi tanácsadók és tanárok oktatása volt. A Dél-afrikai Földügyi Minisztérium is számos kezdeményezésben vett részt, hogy előmozdítsa a térképek tudatos felhasználását, és jelenleg is segíti a GIS bevezetését.

Néhány konkrét példa a GIS alkalmazására az oktatásban

Az egyre bővülő szakirodalomi források azt bizonyítják, hogy a térinformatika hatékony felhasználása növelheti a kutatásalapú földrajzoktatás elterjedését. A következőkben erre is láthatunk példát.

Ausztrália

Magyarországhoz képest módszertanilag egyértelműen fejlettebb szintet képvisel az ausztrál oktatási rendszer, elterjedtebben alkalmazzák a kooperatív tanulási technikákat. A frontális oktatás helyett a probléma- illetve a kutatásalapú tanulást részesítik előnyben, amit a GIS  remekül ki tud egészíteni.

A problémalapú tanulás nem determinálja, hogy mi a tanulás tartalma, analízis-szintézis folyamatok alapján dolgoznak ki elméleti válaszokat a tanulók, majd ezekre gyakorlati megoldásokat keresnek. Ebből következik, hogy legalább egy, de leginkább több jó megoldása lehet. Nagy előnye, hogy valódi életből származó információkat kapcsol be a diákok már ismert tudásába (Makádi M. 2015).

Ehhez hasonlít valamelyest a kutatásalapú tanulás is, hiszen itt is köznapi problémákkal szembesülnek a diákok. Nagy különbség viszont az, hogy ennek megoldására vizsgálatot terveznek. Már ekkor, és a későbbi kivitelezés során, valamint a tanulságok megfogalmazása közben ismerik meg a fogalmakat, jelenségeket, értik meg a kapcsolatokat és összefüggéseket közöttük. A folyamat a tények feltárására, megszerzésére irányul, a megfelelő adatok beszerzése, rögzítése és felhasználása kiemelkedő fontosságú.

A probléma- és a kutatásalapú tanulás különbségei (forrás: Makádi M. 2015, 102. p.)

Ausztráliában az összes évfolyamon találhatunk arra példát, hogy mely témakörökben használják már régebb óta ily módon geoinformatikát:

  • 7. évfolyam: világörökségek;
  • 8. évfolyam: lemeztektonika, globális éghajlatváltozás;
  • 9. évfolyam: társadalmak, földhasznosítás;
  • 10. évfolyam: fenntarthatóság;
  • 11. évfolyam: városi lakosság átrendeződése;
  • 12. évfolyam: árapály-gazdálkodás.

Ausztria

Ausztriának van egy programja, Varázslatos tudomány (Sparkling Science), melynek célja a diákok tudományos érdeklődésének előmozdítása, innovatív pedagógiai módszerek kipróbálása, amelyeket át lehet vinni a mindennapi iskolába. Bár maguk a projektek tematikusan eltérőek, közös tulajdonsággal rendelkeznek:

  • az összes projektet a diákok fejlesztik és maguk irányítják;
  • valós témájú kutatási projekteket tartalmaznak;
  • a projekteket tudományos szakemberek támogatják egyetemi intézményekből.

Erre egy remek példa: Iskola a jégen (School on Ice), amely az éghajlatváltozás helyi hatásait, mind fizikai, mind gazdasági következményeit vizsgálja. Ennek keretében a diákok egy hetet töltenek el a vizsgált területen, elemzik az adatokat és közzéteszik az eredményeket. Mind a tantermi, mind a terepi oktatási projektekben különböző adatgyűjtési technikákat alkalmaznak: mobil eszközökkel készítenek online térképeket, távérzékelt adatokat és légi felvételeket értékelnek ki, valamint ezeket kiegészítik georadarral történő mérésekkel (például a jégvastagsággal kapcsolatban).

Dánia

A GIS az alapfokú iskolákban (GIS in elementary schools) projekt volt az első kísérlet a geoinformatika bevezetésére még 2003-ban, amelyben négy iskola vett részt. Számos helyi cég adatokat ajánlott fel az iskoláknak, hogy ezek segítségével olyan oktatási anyagokat fejlesszenek ki, amelyeket a 2005-ös oktatási reformtörvény által megkövetelt, multidiszciplináris tanítási projektekben is felhasználhattak.

Több helyi iskola GIS-alapú tanfolyamot indított Dániában, országos és regionális kurzusokat fejlesztettek ki és szerveztek az ország egész területére. A kurzus során a hallgatók rendelkezésére álltak a kiváló minőségű GIS adatok, és minden iskolában regionális szinten regisztrálták a térinformatikai adatokat. Ennek része volt, hogy előadásokat és gyakorlati órákat tartottak geoinformatikai szakértők, valamint tapasztalt középiskolai tanárok is, akik bemutatták, hogyan kell a GIS-t beilleszteni a különböző tantárgyak oktatásába. A tanfolyamok ingyenesek és rendkívül népszerűek voltak.

A tanfolyam után a gisgeo.dk tovább támogatta a tanárok munkáját: adatokkal, javaslatokkal és inspirációval segítették őket az osztálytermi tevékenységeikhez. Mindegyik projekt ugyanolyan szerkezettel rendelkezett: háttérinformációk, probléma-kijelölés, letölthető geoinformatikai adatok és módszertani ötletek a beépítésre.

Svájc

Mára már egyre több svájci iskola emeli be a geoinformatikát a helyi tantervébe, hogy segítsen a diákoknak értékes háttérismereteket és készségeket szerezni, amelyekkel a globális kihívásokkal szemben jobban tudnak majd szembenézni, mint például az éghajlatváltozás, a világszegénység vagy a turizmus gazdasági vetületei. Svájcban már 44 iskola használ GIS-t; ez az összes középiskola egyharmada.

2009-ben futott egy olyan projektjük, Térképezd fel a Világod (Map your World) néven, ahol a diákok megismerkedhettek a modern geo-szenzor technológiákkal és a mai térképészeti eszközökkel. Nemcsak elméletileg biztosított lehetőséget a geoinformatika alkalmazására, hanem útmutatókat adott a tanárok kezébe ennek megvalósításához, abból a célból, hogy a középiskolások részt vegyenek a térbeli adatok gyűjtésében és feldolgozásában.

Ruanda

A geoinformatikát különálló témaként tanítják a ruandai iskolákban egy erre a célra készített tankönyv segítségével. A GIS elméleti bevezetésétől kezdve építik fel, az alapvető térinformatikai funkciókról tanulnak a helyi földrajzi információk ismeretében, valamint megismerkednek a GPS alapjaival. Ezután további gyakorlatokat folytatnak, mint például térképek készítése és a földrajzi koordináták gyűjtése egyszerű GPS készülékkel. Ezeket az adatokat a geoinformációs rendszerbe importálják, elemezik, manipulálják és prezentálják. Hasznos ez a tanintézményeknek azért, mert így a diákok részt vehetnek az iskola jövőbeli fejlesztésének megtervezésében és segíthetnek a vezetésnek a döntéshozatalban is.

Finnország

A GIS által támogatott tanulás bevezetése az általános középfokú oktatási intézmények felsőbb tagozatán fokozatosan fejlődött az 1990-es évek vége óta. Az új évezred kezdetén a finn Oktatási Minisztérium több olyan projektet finanszírozott, amelyek célja a GIS integrálása az iskolákba. Az egyik ilyen országos kísérleti projekt 2001–2004 között valósult meg a pedagógusképzés területén, melynek során a GIS-eszközök környezeti nevelésbe vonására és szükséges tanárképzésre helyezték a hangsúlyt. Témája a vízminőség változásának és térbeli különbségeinek tanulmányozása volt. A tanárok és hallgatók munkája kiterjedt a vízminőség okainak és hatásainak megértésére, ezért rendszeresen ellátogattak egy helyi tóhoz és folyóhoz, és összegyűjtötték a vízminőséggel kapcsolatos adatokat GPS vevőkészülékekkel és egyéb műszerekkel, és ezeket a diákok GIS szoftverrel elemezték és vizualizálták az eredményeket térképeken.

Az Oktatási Minisztérium és a részt vevő önkormányzatok által finanszírozott másik nagy projekt, a PaikkaOppi az iskolák térinformatikai és térképészeti oktatási hálózatának kialakítása volt. Öt középiskola által koordinált projekt (2002–2006) az újító tanárok képzésére és az iskolák hálózatának kiépítésére összpontosított a GIS használatának fejlesztése érdekében az osztálytermekben. A projekt során online geoinformatika kurzusokat és portált fejlesztettek ki a hálózatban részt vevő iskolák számára. Ezeket a forrásokat és a tanár-továbbképzést később kiterjesztették országszerte. 2006-tól kezdve a Kartográfiai Oktatási Hálózat továbbra is fenntartotta az iskolák online portálját, és jó gyakorlatokat fejlesztett ki a GIS használatára az iskolákban.

Kicsit közelebbről megnézve, a PaikkaOppi egy internet alapú tanulási környezet a geoinformatikai tanulmányokra, amelyek elsősorban a gimnáziumi tanulóknak szól:

  • egy interdiszciplináris tanulási környezet, amely bármelyik finnországi iskolában könnyen és egyformán alkalmazható;
  • integrált tanterv gyakorlati pedagógiai modellje, amelyek tanítási ötleteket nyújtanak az osztálytermekben és a környezetben mobil eszközökön végzett tanulmányok számára;
  • a tanulási környezet webalapú GIS alkalmazásból áll, amely földrajzi információs adatkészletek megtekintésére és előállítására használható;
  • a honlap kész anyagokat, adatokat is tartalmaz, ezért a geoinformáció és a geomédia használata a PaikkaOppi oktatási modellek lényeges eleme;
  • segítenek a tanároknak a GIS-technológia alapján tanítani a hallgatókat, valamint oktatási ötleteket adnak arról, hogyan alkalmazzák a geoinformatikát a problémák megoldásában és új információk előállításában.

A PaikkaOppi Plus és a PaikkaOppi Plus2 projektek (2014–2017) az alapfokú és középfokú iskolák pedagógiai modelljeire összpontosít. Fő eredménye a tanulási környezet megteremtése, gyakorlati pedagógiai modellek és használható oktatási anyagok előállítása. A különböző e-learning tananyagok alapvető elemei ma már a finn iskoláknak, valamint nagyban segít az általános és középiskolai tanárokat, hogy könnyűvé tegyék a földrajzi információk felhasználását a tantárgyi oktatásban.

Egyesült Királyság

A geoinformatikával segített tanítás és a tanulás a földrajz tantárgyának támogatására szolgál 14–18 éves korosztályban, ahol a tanulási tevékenységek három egymásra épülő fogalmi szintjét vezetik be és tanítják ezen tantárgyon belül.

Szintek a GIS bevezetésében az Egyesült Királyságban (szerk.: Dékány K.)

Összegzés

Az oktatás mindig fejlődik, változtatni mindig szükséges, mert jön egy új eszköz, amelynek segítségével még célszerűbb tanítani. Megjelennek újabb módszerek, ahogyan a geoinformatika is, és nekünk haladnunk kell a korral, fel kell használni ezt a tanításban Magyországon. Életből vett gyakorlati példákat érdemes az oktatásba illeszteni, például földrajzi megfigyeléseket és valós problémák megoldását, hogy fejlődjön a tanulók kritikai gondolkodása. Mindezeket a GIS nem egy tantárgyban, hanem interdiszciplináris úton elősegítheti a diákok tudásának fejlődését.

 

Irodalom

Elek I. (2006): Bevezetés a geoinformatikába. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 23. p

Milson, A. J. – Demirci, A. – Kerski, J. J. (2012): International perspesctives on teaching and learning with GIS in secondary schools, Springer Science + Business Media B. V. 326 p.

Makádi M. (szerk. 2015): Tevékenykedtető módszerek a földrajztanításban, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Budapest, pp. 101–102.

Mota, M. – Painho, M. (2009): GIS day activites and the ConTIG project using geographical information technologies in middle and high School. In: CSEDU 2009 Proceedings of the First International Conference on Computer Supported Education, Lisboa, Portugal, pp. 241–246.

Földrajz mindenhol – a debreceni Kutatók éjszakáján

KAPUSI JÁNOS

középiskolai tanár, Debrecen

geo.bethlen@gmail.com

 

Tanárként napi gyakorlatunkban mindannyian használunk fotókat szemléltetésre, legyen szó egy-egy jelenség magyarázatáról, órai játékról vagy akár saját kirándulásaink bemutatásáról. A földrajzi folyamatok kiemelkedő vizuális jelenléttel rendelkeznek a bennünket körülvevő internetes térben, képgalériák tucatjaiból válogathatunk a célnak megfelelően. Egy korábbi Geometodika-cikkben már szó esett a sajtófotók tanórai felhasználásának lehetőségeiről, ebben a cikkben pedig magáról a megvalósításról lesz szó egy vetélkedő keretében, amelyre a „Kutatók éjszakája” programsorozat részeként került sor szeptember végén.

Célok

A Földrajz mindenhol címen futó programot a Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetében látogathatják az érdeklődők 2015 óta a „Kutatók éjszakája” programsorozat keretein belül. Ahogy a programfüzetben közzétett ismertetőben is szerepel, rengeteg sajtófotóban található földrajzi vagy a földrajzhoz valamilyen módon köthető tartalom, az űrkutatástól a geopolitikáig. Ezekből a fotókból meghatározott válogatási elvek szerint élvezetes interaktív vetélkedő készül minden évben. Szervezőként és gyakorló tanárként ezzel a vetélkedővel nemcsak a földrajzi gondolkodás elősegítése, hanem a földrajz tantárgy nyitottságának és változatosságának a bemutatása a célom. A sajtófotók és képgalériák tematikus feldolgozásával szeretném felkelteni az érdeklődést a jelentősebb internetes híroldalak, hírügynökségek anyagai – rajtuk keresztül pedig a tudatos hírfogyasztás– iránt.

A programot népszerűsítő plakát (Háttérkép forrása: People’s Daily China twitter oldala)

Megvalósítás

A játékra nagyjából 50 perces turnusokban kerül sor. Rövid bemutatkozás és a játék ismertetése után a játékosok témakört és kérdést választanak a tábláról (ld. kép). Minden kérdéshez tartozik legalább egy fotó, amelynek földrajzi elemeit – némi játékvezetői segítséggel – meg kell magyarázniuk a játékosoknak. Más játékosok rabolhatnak teljes vagy részpontszámot is. Azonos pontszám esetén szétlövéssel dől el a győztes kiléte. A táblán jellemzően 12-14 témakör szerepel, 5-5 emelkedő pontértékű kérdéssel, de ezt a fokozatosságot a játékosság kedvéért itt-ott meg szoktam bontani.

Kivetített játéktábla a Kutatók éjszakáján (a szerző felvétele, 2018. szeptember 28.)

Igyekszem olyan érdekes, figyelemfelkeltő fotókkal motiválni a résztvevőket, hogy felderítsék a kép mögött rejtőző eseményeket, történéseket. A fotók jellemzően az alábbi gondolatcsoportokhoz kötődnek, de sok esetben többféle kódot tartalmaznak, ami segít a kibontásukban:

  • természetföldrajzi folyamatok, jelenségek, természeti katasztrófák;
  • társadalom, kultúra, hagyományok, aktuális évfordulók;
  • nemzeti sajátosságok, nyelv, zászlók, feliratok;
  • ismert helyek, nevezetességek, jellegzetes tájelemek, építészet;
  • nemzetközi sportrendezvények, fesztiválok, turizmus;
  • geopolitikai események, állam- és kormányfők, uralkodók.

Szeretem, ha a résztvevők tudnak válogatni az egyes kategóriák és kérdések között, ezért több feladvánnyal készülök, mint ami a fent említett intervallumba belefér. A kategóriacímek nem mutatnak számottevő kreativitást, de egy-egy cím azért igényel némi magyarázatot. Például a mobilfotóin valóban okostelefonok és kamerák láthatók, a szokatlan fotóin látszólag össze nem illő dolgok jelennek meg, a randomba kerül minden olyan kép, ami nem fért be máshová, a szétlövést pedig a holtversenyes helyzetek eldöntése indokolta.

Egy-egy turnusban körülbelül 30 kérdésre jut időnk, tehát a tábla nagyjából felét használjuk el, viszont különböző csoportok értelemszerűen különböző kérdéseket választanak, minden turnus máshogy alakul, ezért bizonyos fotók többször is elkerülnek – ilyenkor a megközelítésben mutatkozó különbségek érdekes tapasztalatot jelentenek. Éppen ennek a spontaneitásnak a megőrzése az egyik ok, amiért a programot nem teszem regisztrációkötelessé. A másik ok egy sajnos általános jelenségből fakad: a regisztrált jelentkezők egy része rendszerint nem megy el a kiválasztott programra, ami egyrészt inkorrekt azokkal az érdeklődőkkel szemben, akik helykorlát miatt lemaradtak, másrészt pedig – egyes programok esetében – sok nyersanyag, szóróanyag (utólag felesleges) elkészítésével jár, ami a szervezők oldalán indokolatlan pluszköltségként jelenhet meg.

Felhasznált források

A játék összeállításánál mindig törekszem arra, hogy olyan fotókat válogassak, amelyek elgondolkodásra késztetik a résztvevőket. Fontos szempont az is, hogy a fotók nagyjából egyenletesen legyenek elosztva az egyes világrészek között. Mivel azonban a forrásként használt anyagokban is eleve aránytalanul jelennek meg az egyes világrészek, ezt valamennyire a saját válogatásom is tükrözi. Az idei összeállításban például Afrika és Kelet-Európa kevesebb, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet valamelyest nagyobb súlyt kapott, viszont még így is Európa adja a felhasznált anyag nagyjából felét. Szintén törekszem arra, hogy a fotók az utóbbi egy-két év eseményeit öleljék fel, így a látogatók nagyobb valószínűséggel ismerik fel a fotók mögötti történéseket, gyorsítva ezzel a játékmenetet. Amennyiben egy esemény kapcsán több, felhasználásra érdemes fotót is találok, azokat különböző kategóriákban helyezem el, így néhány esetben lehet átfedés a témák között.

A vetélkedő idei fotóanyagának földrajzi eloszlása (Alaptérkép forrása)

Részvétel

A csoportok összetétele mindig nagyon heterogén, az utóbbi években minden korosztály képviseltette magát. Volt példa általános iskolai osztályra, szervezett csoportokra, középiskolások és egyetemi hallgatók baráti társaságaira, családokra, egyedi látogatókra egyaránt, de az egyetem oktatói közül is fogadtam látogatókat. Nincsenek beépített diákok, sem diáksegítők, ezért az egyes turnusok más-más kihívást jelentenek.

Mivel a vetélkedő minden korosztálynak szól, nem feltétlenül igényel földrajzi háttértudást a képek kibontása, viszont minden évben jönnek kiemelkedő földrajzi érzékenységű fiatalok, akiknek a „levezetését” élmény hallgatni, a tudásukra a tapasztaltabb látogatók – gyakran pedagógusok – is rácsodálkoznak, sőt, olykor dicséret is elhangzik. Meglepő, de pozitív, hogy a legutóbbi két alkalommal már visszatérő vendégekre is volt példa, hiszen a program az egyéb „kutatós” programokhoz képest szinte egyáltalán nincs népszerűsítve.

Tapasztalatok, értékelés, továbbfejlesztés

A Földrajz mindenhol négy éve fut, minden évben új játéktáblával és alkalmanként 3-4 csoporttal, amiből már le lehet vonni bizonyos következtetéseket, tanulságokat.

Bár a program – jellegéből adódóan – eltér a Kutatók éjszakája programjainak többségétől, mégis kutatásnak tartom, hiszen a vetélkedő anyagának összeállítása során az interneten keringő információhalmaz egy szeletét vizsgálom a földrajzi szemlélet, a földrajztanítás szempontjából. A pozitív visszajelzések megerősítenek abban, hogy a kevésbé mozgalmas programoknak is helye van a kínálatban, hiszen a rendezvény alapvető célja a tudományok népszerűsítése.

Visszatérő és átértékelésre érdemes tapasztalatként elsősorban a játékmeneten történő változtatást említeném meg. Az első turnus még az eredeti koncepció szerint vetélkedőnek indul, részben a pontosabb érkezés, részben pedig a kis létszámú csoportok miatt. Ez azonban később felbomlik, érdeklődők csatlakoznak vagy távoznak jóval a kezdés után, több korosztály jelenik meg többféle kombinációban és létszámban. Az így kialakult csoportokban a vetélkedő formátum már nem annyira működik, mint a homogénebb, kompetitívebb csoportoknál (pl. általános iskolai csoportok, középiskolások, egyetemi hallgatók). Miután a program interaktív, szeretném a lehető legtöbb résztvevőt bevonni, ezért a vetélkedő rendre közösségi feladatmegoldássá alakul, ami dinamikusabbá teszi a játékmenetet és azokat sem zárja ki a részvételből, akik esetleg egy másik programról késve érkezve lemaradtak a vetélkedőről. Tehát csak ott érdemes vetélkedéshez és játékszabályokhoz ragaszkodni, ahol a csoportösszetétel ezt lehetővé teszi.

Szintén rendszeresen előfordul, hogy a résztvevők egy részét a program végén ott tartja a kíváncsiság, hogy megnézzék a le nem kattintott fotókat is. Az utóbbi két évben mindig akadt olyan csoport (az utolsó turnusok résztvevői), akikkel sikerült végigmenni az egész táblán, ami az érdeklődés bizonyítéka. (Az is lehet persze, hogy ők már nem terveztek továbbmenni egyéb késő esti programokra, ezért maradtak kicsivel tovább.)

Az etikus forrásfelhasználás kapcsán fontos elmondani, hogy a vetélkedő egyik diáján szerepelnek a felhasznált képgalériák linkkel együtt – a lista nyomtatva is elérhető –, de szóban is elmondom, milyen forrásokra és válogatási elvekre épül a játék anyaga. A vízjelezett, hírügynökségi logóval vagy a szerző nevével ellátott fotókról éppen ezért nem vágom le ezeket az információkat. Mivel a “Földrajz mindenhol” egy bemutató jellegű ismeretterjesztő foglalkozás, nincsen rálátásom arra, hogy a forrásgyűjtemény közzététele valóban hasznosul-e. Remélem, hogy a látogatók egy része később rá is kattint egy-egy ilyen galériára, esetleg keres hasonló gyűjteményeket saját érdeklődésének megfelelően.

Jövőkép

Amennyiben megmarad ez a lehetőség, a rendezvénnyel a következő „Kutatók éjszakáján” is találkozhatnak az érdeklődők a Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetének programjai között 2019 szeptemberében.

Köszönet az Intézetben dolgozó kollégáknak a szervezésben nyújtott segítségükért.

 

 

Megjelent Magyarország nemzeti atlaszának legújabb kötete

GUBA ANDRÁS

Gödöllői Török Ignác Gimnázium

andraas.guba@gmail.com

Bemutatták Magyarország nemzeti atlaszának legújabb kötetét az ország természeti környezetéről. A könyv nemcsak természetföldrajzi szempontból vizsgálja az ország területét, hanem szintetizáló fejezeteket is tartalmaz, ami a természet és a társadalom egymásra hatásairól is szól.

Az atlasz borítólapja

A kötetet a Magyar Tudományos Akadémia kormányzati támogatással adta ki. Az atlasz főszerkesztője Kocsis Károly akadémikus, munkáját segítette 8 szerkesztő, 140 fejezetszerző, 219 térképszerző, 14 térképész, valamint több tucat szakmai és nyelvi lektor. A könyv nemcsak Magyarország területét mutatja be, hanem ábrázolja a tágabb földrajzi környezetét, a Kárpát–Pannon-térséget is. Így 12 ország mintegy félmillió négyzetkilométerét és 34 ezer település dinamikus természeti-, társadalmi- és gazdasági térszerkezetét ábrázolja. Háromezer kötet minisztériumi támogatással jut el a magyarországi és határon túli magyar középiskolákba és felsőoktatási intézményekbe. A főszerkesztő tervei szerint az angol nyelvű fordítás három hónap múlva kerül kiadásra.

A kötet a Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi licenc alatt áll, vagyis az adott feltételek mellett teljes terjedelmében legálisan digitálisan letölthető. A pdf-ben megtekinthető térképeket fejezetenként lehet megnyitni. A 12 fejezet felöleli a természeti környezet témáit a földtani helyzettől a természeti veszélyekig. Mindegy egyes fejezetben részletes magyarázat egészíti ki a térképeket, de fényképek és diagramok is segítik a megértést. Alább két példa látható az atlasz anyagából.

Aki menekülni szeretne a parlagfű pollenjei elől Magyarországon, mert esetleg allergiás rá, annak rossz hír, hogy gyakorlatilag nincs olyan hely az ország területén, ahol ne élne. Megtudhatjuk az atlaszból, hogy az özönnövény ürömlevelű parlagfüvet Amerikából hurcolták be, és az 1920-as években regisztrálták először Somogyban. Azóta az egész ország területén elterjedt.

 

A parlagfű elterjedése Magyarországon (MNA, 167. o.)

Magyarország légszennyezése komoly problémákat okoz. Időbeli változása viszont reményteljes. A kén-dioxid kibocsátása elsősorban kevesebb kőszén felhasználásával és az erőművek korszerűbb működésével magyarázható. A nitrogén-oxidok a levegőben a modernebb technológiák elterjedésével csökkentek. Ezzel szemben viszont a szálló por koncentrációja jelentősen nőtt a szilárd háztartási fűtésnek köszönhetően.

 

Légköri szennyezők mennyiségváltozása hazánkban (MNA, 133. o.)

 

Források

Kocsis K. (főszerk., 2018): Magyarország nemzeti atlasza: természeti környezet. Budapest, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet. https://mta.hu/mta_hirei/jovo-heten-mutatjak-be-magyarorszag-nemzeti-atlaszanak-uj-kiadasat-109023

http://eduline.hu/kozoktatas/2018/9/28/uj_tortenelematlasz_PXGFG1

http://www.nemzetiatlasz.hu/MNA/2.html