Három hét együttlét – kerékpáros körversenyek földrajzos szemmel

KAPUSI JÁNOS

középiskolai tanár, Debrecen

geo.bethlen@gmail.com

 

Akik a kilencvenes években – tehát jóval az internetes világ kialakulása előtt – fiatal sportrajongóként a tévére tapadva töltötték az időt, bizonyára élénken emlékeznek a Tour de France kerékpáros körverseny látványos képsoraira. Meggyőződésem szerint minimum két generáció földrajzos érdeklődését táplálták és tartották ébren azok a délutáni Tour-közvetítések – még akkor is, ha nem minden versenynap hozott valódi izgalmat. A városi (rajt és befutók) szakaszok és az elképesztő szurkolással kísért hegyi etapok egyszerűen odaragasztották a nézőt a képernyő elé, a helikopteres felvételek – a kommentátorok történeteivel kiegészítve – pedig nemcsak a kerékpársportot hozták egészen közel a tévénézőkhöz, hanem az ország tájait, szokásait, kultúráját is.

A tévénézési szokások azóta jelentősen átalakultak, de a közvetítések és a hozzájuk kapcsolódó internetes tartalmak évről évre egyre komolyabb betekintést engednek a háromhetes körversenyek (Giro d’Italia, Tour de France, Vuelta a España) életébe. Profi honlapok szolgálják ki az érdeklődőket: interaktív térképek, videók, szintrajzok, részletes itinerek mellett a karaván által meglátogatott vidékekről és településekről is bőven találni információkat, olyan mennyiségben, hogy arra akár egy komplett nyaralást is fel lehetne építeni. Ha a zászlórengetegbe burkolózó hegyi hajtűkanyarok fanatikusaira vagy a versenyt lakókocsival követő családokra, baráti társaságokra gondolunk, egyértelművé válik, hogy a versenyek hatalmas turisztikai vonzerővel bírnak, ezért az élmény bővítése – a klasszikusnak számító hegyek és városok megtartása mellett –, valamint az új nézők bevonása kiemelt szempont az útvonal kijelölésekor. A szervezőknek ezért a verseny mint brand fejlesztése mellett hatalmas felelősségük van az országimázs építésében is.

Alpesi szakasz Franciaországban a tavaszi Dauphiné Libéré versenyen  (Forrás)

A huszonegy szakasz rendszerint arányosan oszlik meg a sprintereknek kedvező sík etapok, a hullámos, kisebb hegyeket felfűző, szökésekre „kitalált” szakaszok és a végső győzelemről döntő, nehéz hegyi versenynapok között. Mivel mindhárom rendező ország (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) nagy területű, igen változatos felszínnel, eltérő arculatú tájakkal, valamint rengeteg látványos természeti és kultúrtörténeti értékkel bír, az útvonal kijelölése talán nem tűnik annyira nagy kihívásnak, bár a szervezőknek sok más szempontot is figyelembe kell venniük – nem is beszélve arról, hogy a települések fizetnek azért, hogy bekerüljenek a programba.

A Giro d’Italia 2018-as római befutója (Forrás)

A végső vonalvezetés mindhárom körverseny esetében bizonyos sarokpontokhoz illeszkedik: a kihagyhatatlan ikonikus emelkedők mellett gyakran halad az út a tengerpart közelében, sokszor érinti az országok nagyobb településeit, földrajzi és egyéb látványosságait (pl. az olasz körön az Etna vagy a monzai versenypálya), valamint a valamilyen apropó okán nagyobb publicitásra vágyó helyszíneket. A cél pedig jellemzően a főváros (vagy a Giro esetében többször is Milánó), de az utóbbi évek hagyományai szerint a rajt és az első pár szakasz gyakran más országban (pl. Anglia, Németország, Hollandia, Dánia vagy épp az idei Girón Izrael) kerül megrendezésre, még nemzetközibbé téve a bringások és csapataik révén eleve rendkívül színes versengést. Sőt, arra is van példa bőven, amikor a verseny közepén egy-két szakasz erejéig a szomszédhoz (jó példa erre Svájc és Andorra meglátogatása) is átgurul a karaván.

Minden háromhetes körverseny egyszerre országismereti programsorozat is, ami azok számára is érdekes lehet, akiket a kerékpársport egyáltalán nem mozgat meg. (És ezt az utóbbi évtized doppingbotrányai miatt meg is lehet érteni.) Ha csak az idei francia körversenyt vesszük (lásd a térképet), a több mint 3300 kilométeres verseny szinte minden júliusi délutánra tartogatott látnivalót. A földkerülő vitorlásversenyéről ismert Vendée megyéből rajtolt a Tour. A bretagne-i szakaszokat követően az óramutató járásának megfelelő irányban előbb a legendás egynaposáról, a Párizs-Roubaix-ről ismert északkeleti régiót, majd az Alpok legendás kétezres csúcsait érintette a karaván, pazar kilátással a Mont Blanc tömbjére. Az utolsó hetet – a Rhone völgyén és a Massif Centralt övező dombvidéken átkelve – már a Pireneusok láncai között töltötték a kerekesek, egy időfutam erejéig visszatérve az Atlanti-óceán partjára. A Tourt lezáró, ünnepi hangulatú párizsi befutó pedig minden alkalommal felér egy ingyenes városnézéssel.

A Tour de France idei kiírásának útvonala (Forrás)

Természetesen három hét alatt nem lehet elvinni a versenyt az ország minden szegletébe, ezért az útvonal kijelölésénél szokássá vált az éves irányváltás (tehát valószínű, hogy az óramutató járásával ellentétes irányban teljesítik a kört) és a rotáció: az idén kihagyott vagy alig érintett vidékek – mondjuk a Vogézek vagy Marseille és Bordeaux környéke – jövőre várhatóan bekerülnek a programba. Erre nagyon jó példa a 2018-as útvonal: tavaly a düsseldorfi rajt miatt az ország északi fele akkor szinte teljesen kimaradt, idén viszont az első pihenőnapig tartó blokk rendezési jogát az északi régiók kapták meg.

A bevezetőben említett generációs hatás esetemben egyértelmű: gyerekként a Tour de France közvetítéseiben láthattam először a bretagne-i és normandiai partok sziklatornyait, az árapálysíkságból kiemelkedő Mont-Saint-Michelt, a völgyzáró gátak, tavak és síközpontok között kígyózó alpesi szerpentineket, a Mont Blanc-t, a holdkopár Mont Ventoux-t, a Loire-völgy kastélyait, a francia Riviérát, a Verdon-kanyont, a Rhone deltavidékét, Korzikát és számtalan olyan helyet, amelyek megismerésére nem feltétlenül lett volna lehetőségem más forrásokból, például órákról vagy könyvekből. (De ugyanígy említhetném a Mezeta kopárságát, Olaszország műemlékvárosait vagy épp Vallónia bányászmúltat őrző vidékeit.) Gyakran inkább a kulisszák miatt néztem a versenyt, különösen a második és harmadik héten, amikor megjöttek a hegyek.

Ligetek közt kígyózó karaván a Vuelta egyik tavalyi szakaszán Andalúziában

Ligetek közt kígyózó karaván a Vuelta egyik tavalyi szakaszán Andalúziában (Forrás)

Utólag azt mondhatom, hogy szemléletformáló volt a versenyek kontextusában „tanulni” ezeknek az országoknak földrajzáról és történelméről, nagyon sok ismeretet tudtam a kerékpárversenyeken keresztül megszerzett emlékekhez kötni. A versenyeket a mai napig követem, immár tanárszemmel is, de a tanítási órákba integrálni őket rendkívül nehéz, talán csak egy-egy fotó vagy térkép erejéig van rá lehetőség. A körversenyekkel foglalkozó internetes oldalakon, képgalériákban viszont fotók százai közül válogathatunk. Bizonyos témakörökhöz – ilyenek a felszínformák, a földrajzi övezetesség vagy a regionális földrajzi vonatkozások – könnyen találunk használható, igen látványos képanyagot, de akár a célnyelvi civilizáció tanításához is adhat némi pluszt a versenyek hátterének megismerése.

 A világbajnokság mezőnye Bergen utcáin 2017 szeptemberében (Forrás)

Természetesen a három nagy körverseny mellett számos egyéb kerékpáros program is rendszeresen képernyőre kerül, ilyenek a tavaszi egynaposok, a kisebb körversenyek (pl. lengyel, katalán, baszk, svájci), az őszi országúti világbajnokság (tavaly Bergen, idén Innsbruck és környéke), nem is beszélve az Európán kívüli világrészek, például Kalifornia, Katar vagy Ausztrália versenyeiről. Sőt, idén újra a képernyőre kerültek a Tour de Hongrie magyar kerékpáros körverseny szakaszai (az Eurosport jóvoltából a külföldi nézők számára is elérhetővé vált a verseny), a verseny weboldalára pedig számos video és képgaléria került fel nemcsak a bringásokról, hanem az érintett települések turisztikai adottságairól is. A közvetítések, az összefoglalók és a kibővített tartalmak pedig – akárcsak a nagy versenyek esetében – hozzájárulnak hazánk tájainak, értékeinek népszerűsítéséhez.

Tanárként egyik fő ellenségünk az idő, de ezeknek az eseményeknek a földrajzi aspektusait is felhasználhatjuk – ha másra nem is, saját tudásunk bővítésére.

A három nagy körverseny útvonala térképeken: Giro Tour Vuelta

Néhány érdekesebb képgaléria a Giro d’Italiáról itt és itt, a svájci körversenyről, a tavalyi norvégiai Arctic Race-ről, az Abu Dhabi és a Dubai Tourról.

Bükkszentkeresztre ér a mezőny a Tour de Hongrie 4. szakaszán 2018. augusztus 18-án (a szerző felvétele)

Mi legyen az év ásványa és ősmaradványa?

GUBA ANDRÁS

Gödöllői Török Ignác Gimnázium

andraas.guba@gmail.com

 

A Magyar Földtani Társulat 2015 óta szervezi az év ásványa és az év ősmaradványa programot. A projekt nagy sikernek örvend, így évről évre megszervezi a társulat a szavazást. A program elsődleges két célja az ismeretterjesztés és az ásványok illetve az ősmaradványok népszerűsítése.

2018-ban az év ásványa a fluorit, ősmaradványa pedig a Balatonites volt.


A 2019-es év ásványára és ősmaradványára már lehet szavazni az évősmaradványa honlapján. A 2019-es év ásványai szavazás jelöltjei: galenit, olivin és kőső.

A 2019-es év ősmaradványa szavazás jelöltjei: Komlosaurus (dinoszaurusz), Tympanotonus (csiga) és Hippurites (kagyló).

A jelöltekről további információk és a szavazás felülete megtalálható a honlapon.

Kiemelkedő magyar siker a Nemzetközi Földrajzi Olimpián

GUBA ANDRÁS

Gödöllői Török Ignác Gimnázium

andraas.guba@gmail.com

 

A Nemzetközi Földrajzi Olimpia (iGeo) versenyén a magyar csapat három érmet szerzett. A versenyt a kanadai Québec városában július 30. és augusztus 6. között szervezték. A magyar csapat a nemzetközi éremtáblázatban a jelentős 8. helyet érte el.

A versenyen 43 ország vett részt 165 versenyzővel. A magyar diákok a következő eredményeket érték el:

Kaszap Kinga – arany – budapesti Radnóti Miklós Gimnázium, felkészítő tanárai: Hencz Mátyás és Vereb Viktor; Mészáros Márton – ezüst – pápai Türr István Gimnázium és Kollégium, felkészítő tanára: Szabó Ildikó; Mészárik Márk – bronz – ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium tanulója, felkészítő tanára: Sebőné Bagdi Ágnes. A csapat negyedik tagja, Bodansky Benjámin, a budapesti V. Kerületi Eötvös József Gimnázium diákja a középmezőnyben szerzett eredményt (felkészítő tanára: Szeiman József).

A magyar olimpiai csapat és felkészítő tanáraik (forrás: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/38686050_1791251044257043_5395957358893465600_o.jpg?_nc_cat=0&oh=b4bee2be47996651433f3254399c4dd7&oe=5BF6BB7A)

A diákokat az angol nyelvű HunGeoContest földrajzversenyen választották ki. A versenyt a Modern Geográfus Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi és Földtudományi Intézete szervezi dr. Trócsányi András tanszékvezető egyetemi docens, versenyigazgató vezetésével. A döntő során kiválasztott négy diákot is a két intézmény kollégái készítették fel a nemzetközi megmérettetésre.

A HunGeoContest jövő tanévi versenyére a vetélkedő oldalán lehet jelentkezni, az első online forduló októberben lesz.

Légy része TE is az energiaforradalomnak! – Szemléletformáló tanítási óra

CSONTOS CSABA PÉTER

Ph.D. hallgató, ELTE TTK, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék

csontos.csaba@ttk.elte.hu

 

A 2017-es Energiakövet program céljairól már írtunk. A folyóirat 2018. évi 3. számában pedig olvashatók lesznek a program metodikai tapasztalatai. Ezúttal az egyik foglalkozás, tanítási óra anyagát tesszük közzé.

 

Az óra célja a diákok energetikával kapcsolatos szemléletformálása, valamint az energiatudatos életstílusra való nevelése. A napenergia példáján keresztül lehetőség nyílik az energiaforradalom termelési és fogyasztási oldalának bemutatására, továbbá a különböző természettudományos ismeretek szintetizálására és az energiaföldrajzi összefüggések felvázolására. A tanulók motiváltságát és figyelmét a 21. századi ötletek, megoldások interaktív bemutatásával és a kötetlenebb hangulat kialakításával lehet fenntartani.

Az óra három nagy egységből áll, amelyek között szoros logikai kapcsolat van. A legfontosabb üzenetekre alapozó vetélkedő, a látványos, de ugyanakkor egyszerű „energiahatékony lámpák” bemutatása, valamint a napelemes mobiltelefontöltő teszt dinamikát és változatosságot adhat a foglalkozásnak. Az információk élményszerű átadását egy színes és célratörő prezentáció segíti, a gyerekek kreativitását pedig az óra végén egy asszociációs játék teszi próbára.

Az óra első harmadában az energiagazdálkodással összefüggő, globális környezeti problémák kerülnek fókuszba. Az egyéni felelőségvállalás iránti igény kialakítását ez a szakasz alapozza meg. Logikai láncok segítségével a diákok egy komplex képet kaphatnak arról, hogy a népesedési válság, a túlfogyasztás, valamint a nem megújuló és nem fenntartható energiaforrások használata mekkora kihívás elé állítja az emberiséget.

Tapasztalatszerzés energiahatékony lámpákkal (fotó: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal)

 

A második harmadban a fent említett környezeti válságok kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze, az energiaforradalom kerül fókuszba. A napjainkban zajló dinamikus energiaátmenet termelési oldalának, azaz a megújuló és a fenntartható energiaforrások (ennek az órának a keretében főként a napenergia) hétköznapi hasznosításának bemutatása a cél. Az óra ezen szakaszában a kritikus hozzáállás és a rendszerben való gondolkodás elmélyítése is fontos szerepet kap.

A foglalkozás utolsó részében bemutatásra kerül az energiaforradalom termelési oldala, amelynek legfontosabb eleme a hatékonyság és a takarékosság közötti különbség megértetése. E harmadnak az egyéni felelősségérzet kialakítása, a tudatos energiafelhasználás és fogyasztói magatartás csírájának elvetése a célja. Ehhez nagy segítséget jelentenek: az „energiahatékony lámpák” bemutató, a Jevons-paradoxonra épülő gondolatkísérlet, valamint az energiatakarékossági tippek és praktikák megbeszélése.

A 45 perces tanítási óra az asszociációs játékkal, a vetélkedő eredményhirdetésével, a napelemes mobiltöltő teszt eredmények értékelésével, valamint az energiaforradalommal kapcsolatos legfontosabb információk rövid összegzésével zárul.

A foglalkozás tanítási vázlata, annak indoklása és prezentációja itt érhető el.