Címke: Makádi Mariann

Termelj, hogy biztonságban légy!

geometodika Szólj hozzá!

MAKÁDI MARIANN

ELTE TTK FFI Földrajz szakmódszertani csoport

makadim@caesar.elte.hu

Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2018. évi 1. számában (2. évf. 1. szám) jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.

 

A norvég paraszt büszkesége

A földrajzi tanulmányok során Norvégiáról az a képzet alakul ki, hogy a gyönyörű, ámde hideg országban a halászaton kívül nincs is más mezőgazdaság és élelmiszertermelés. Ezt látszik igazolni az adat is, miszerint az ország területének mindössze 3%-a termőterület. Azonban ha az országban teszünk egy kis utazást, a fjellek és a fjordok lenyűgöző látványa mellett azonnal feltűnik, mennyire hozzátartozik a norvég táj képéhez a mezőgazdaság (itt most csak a földművelést és az állattenyésztést értve azon). Oslo környékén a vörösbarna hatalmas gazdasági épületek között még szeptemberben is ringatózó gabonamezők terpeszkednek. A fővárostól mintegy 100 km-re északra fekvő Mjøsa – a legnagyobb norvégiai tó – földrajzi szélességében a nagykiterjedésű gabonatáblák burgonyaföldekkel s közöttük kisebb eperföldekkel, zöldségtermelő gazdaságokkal váltakoznak (1. ábra). Az  észak–déli irányban 117 km hosszan húzódó tótól északra már nincsenek szántók, ugyanakkor a meredek, zöld hegyoldalakon tehenek legelnek szerteszét (2. ábra). De a Skandináv-hegységbe nyugatról behatoló fjordvidéken – még Trondheim magasságában (é.sz. 63°) is – ismét gabonaföldekkel találkozunk.

1. ábra. Jellegzetes vegyes mezőgazdaságú vidék (Gudbransdalen, Oppland) (fotó: Makádi M.)
2. ábra. A tejgazdaságokra csak a legelő tehenek utalnak a tájban (Fjærland, Sogn og Fjordane) (fotó: Makádi M.)

Az elmúlt évtizedekben többször (főleg az Európai Unióhoz való csatlakozásra vonatkozó 1994-es népszavazás, illetve a politikai választások idején) felmerült a kérdés az országban, hogy miért kell jelentős állami támogatással életben tartani a mezőgazdaságot és az élelmiszertermelést, miért nem vásárolják meg az olcsóbb ciprusi és észak-amerikai burgonyát, spanyol paradicsomot és olasz gyümölcsöt, hiszen megtehetnék, mert főként a szénhidrogén-gazdagság miatt igen nagy a növekvő számú népesség vásárlóereje. A gazdaságpolitika alapvetően tükrözi a hagyományos norvég mentalitást: az élelmiszer ugyan árucikk, de az élelemtermelés nemzeti ügy. Büszkék arra, hogy a norvég parasztság a speciális gazdálkodási körülmények között is képes megtermelni az ország élelmiszerszükségletének a felét, a fogyasztói tej egészét, és arra, hogy az élelmiszeripari termékek, takarmányok 35%-a GMO- és termésfokozószer-mentes. A norvég vásárlók nagy része előnyben részesíti a hazai termékeket a külföldivel szemben, és szívesen vásárol a kistermelőktől (3. ábra). A mezőgazdasági termelésben éppen úgy a megélhetés biztonságát látják ma is, mint ahogy a korábbi évszázadokon át. Az éghajlatváltozásból adódóan a világban fellépő élelmezési problémák és a bevándorlás következtében 20 éven belül várható 1 millió fős norvégiai népességgyarapodás még inkább felerősítették ezt a szemléletet.

3. ábra. Kistermelői tojás és burgonya vásárolható az utak mentén becsületkasszával (Trondheim környéke, Sør-Trøndelag) (fotó: Makádi M.)

 

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához…

 

Megjelent az újgenerációs hetedik osztályos tankönyvhöz készült tanári kézikönyv

geometodika Szólj hozzá!

MOLNÁRNÉ KÖVÉR IBOLYA

Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium

monarneki@gmail.com

Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2018. évi 1. számában (2. évf. 1. szám) jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.

 

Az újgenerációs tankönyvcsalád 7. osztályos tananyagának értelmezéséhez és tanításához kaphatnak segítséget a földrajzot tanító kollégák a tanári kézikönyv által (1. ábra). A Makádi Mariann által írt kézikönyv jóval több, mint ahogy azt a címe alapján gondoljuk.

1. ábra. A tanári kézikönyv. Forrás.

A földrajztanításban a legutóbbi évtizedben jelentős paradigmaváltás ment végbe. Az új megközelítés, amely a leíró jellegű, főként lexikális tudást adó földrajztanítást kimozdította a megmerevedett tantárgyi keretek közül, új szemlélet és új módszertani kultúra elsajátításának igényét is megfogalmazza. Mennyiben több a pedagógusok számára készült tanári kézikönyv, mint egy egyszerű sillabusz a tanítás folyamatában? Miben ad többet a szerző a tárgyat tanítók számára? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására és egyben a kötet bemutatására illetve ajánlására vállalkozom az ismertető megírásával.

A szerző már a Bevezető soraiban komplex rendszert vázol fel, és megfogalmazza a tanári kézikönyv céljait. A tartalomjegyzékben négy fejezetet találunk, amelyek közül az utolsó már a munkafüzet módszertani bemutatása. Az első három rész a tankönyv általános szempontok és tartalmi egységek szerinti feldolgozása. Az első tematikai egység a tankönyvfejlesztés folyamatát, annak lépéseit és a megvalósult tananyag-fejlesztési program szakaszait bemutatva a tapasztalatokat és az ebből eredő változtatásokat ismerteti. Megtudhatjuk, hogy olyan könyveket (tankönyvcsaládot) és ezekhez kapcsolódó munkafüzetet, atlaszt és kézikönyvet használhat a földrajztanár, amely a kipróbálók véleményének figyelembe vételével került véglegesítésre. A szerző olyan bevezető és egyben fejlesztést támogató fejezetet írt, amely egyben szakmai felkészítés és továbbképzés is a mindennapi munkánkhoz. Arra inspirál, hogy a tanári gyakorlatban elengedhetetlennek érezzük a megújulást. Az új tudománypedagógia elvárásait, a tanagyag-tervezés és a tanuló- illetve tudásközpontú fejlesztés tartalmi elemeit és eszközrendszerét vázolja fel. Külön kitér arra, hogy elengedhetetlen a kutatásalapú ismeretszerzés és ehhez a tanári tudástartalomnak is meg kell újulnia. A kézikönyv későbbi fejezeteiben is tudatosan hangsúlyozza a szakmódszertani megújulás igényét és a kor követelményének megfelelő digitális és szemléltető tanulási-tanítási környezetet kialakítását. A fejezetben a 7. osztályos tankönyvhöz kapcsolódó ajánlásokat, példákat és módszertani megoldások sokaságát találja a gyakorló pedagógus. A tankönyvre építve a kézikönyv rengeteg módszert, kompetencia- és készségfejlesztő ötletet ad, amely a hatékony tanulást és tanítást segíti. Nagyon sok segítséget kap a szaktanár ahhoz, hogy diákjai aktivitását erősítve munkájában a tevékenykedtető és a problémamegoldó óraszervezés kapjon nagyobb hangsúlyt. A földrajztanítás új szemléletében a tudás egy jól felépített tananyagrendszer részeként jelenik meg. Ennek a rendszerépítésnek a támogatását vállalja fel a kézikönyv. Az első fejezetben megismerhetünk egy következetesen véghezvitt fejlesztési programot. Olyan kérdésekre ad választ, mint hogy milyen a 21. század műveltségképe, mi a korszerű ismeretszerzés kulcsa, és milyen út vezet az eredményes tanuláshoz. Természetesen nem kaphatunk mindenre kész választ, mindig alkalmazható receptet, de a gyakorló tanár kezébe tudományos és módszertani eszköztár kerül, amely minden kollégát a tanári gyakorlatának átgondolására és megújítására ösztönözhet, úgy hogy közben meg is adja a segítséget a tanári munka tervezéséhez és megvalósításához.

 

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához…

Mi történik a földrajzórákon? Látrajz a földrajztanításról egy felmérés és a szakmódszertani tanórák tapasztalatai alapján

geometodika Szólj hozzá!

MAKÁDI MARIANN

Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Földrajz szakmódszertani csoport

makadim@caesar.elte.hu

Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2017. évi 1. számában jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.

 

Az emlék örök csapda?

„Az emlék örök csapda. Ki érkezik, ki jár.

Osztálytablók őrzik a régi iskolát.

Álmomban sok óra, kinyílt a világ.

Barna köpenyben a dobogón áll a földrajztanár.

 

Kívülről fújtuk a városokat, sok afrikai államot.

Beutazta az egész világot. Kanadát, s Albániát.

Hegyekről, tengerekről feleltünk, mutatott sok csodát.

A határokat átírták, de maradt a földrajztanár...” 

(Koltay Gergely, Kormorán zenekar)

 

…S maradt a módszer is, aminek segítségével meg akarjuk ismertetni a világot a tanulókkal. Csakhogy ami évszázadokon át jól működött, az ma egyáltalán nem. Zúdulnak ránk az információk, amiket befogadni és feldolgozni, egymáshoz illeszteni nincs időnk, rohanunk az újabb benyomások, információk felé. De erről az iskolában szinte nem veszünk tudomást. Mintha az osztályterem ajtajának becsukásával kizárnánk a valóságot, és tanításunkban a Pascal-féle gondolkodást alkalmazzuk: a tudás olyan, mint egy fa, minél nagyobb és szerteágazóbb, annál erősebb a kapcsolata az ismeretlennel. A tudást még mindig tények, fogalmak, elvek, elméletek ismereteként értelmezzük, azt képzeljük, hogy minél nagyobb a halmazuk, annál többet tudunk a világról (analitikus tudásmodell). Értetlenül szemléljük, ahogyan a gyerekek egyszerre több dologra figyelnek, többfélét csinálnak és az működik. Számukra nem izgalmas a tudás fájának ágait, gallyait szisztematikusan vizsgálni. Türelmetlenek, ha néhány percen belül nem éri őket valami újszerű inger, nem kell valami más tevékenységet végezniük. A dolgok értelmét és a praktikumot keresik. Hányszor teszik fel a kérdést: mire való ez, miért kell ezt megtanulni? Ők társadalmi tapasztalati alapon felismerték, hogy a tényismeretek halmozásának kevés értelme van, az információk megszerzése és feldolgozása a fontos. Vagyis ösztönösen keresik azokat a „fogásokat”, „praktikákat”, amikkel az információk értelmes egésszé rakhatók össze. Őket a problémák izgatják, amiket le kell győzni, azaz meg kell válaszolni. S ha ezt együtt tehetik, még jobb, mert átérezhetik, hogy közösen „legyőzhetetlenek”, de legalábbis okosabbak, mint külön-külön. Ők a praktikus tudásmodell szerint működnek, amiben a tények közötti kapcsolatok, összefüggések és következmények felismerése, a nagyságrendek, a tendenciák érzékelése, a viszonylagosság értelmezése és a felhasználhatóság a hasznos ismeret.

Az egyetemen földrajz szakmetodikát oktatóként nap mint nap szembesülök a leendő földrajztanárok módszertani szkepticizmusával. A hallgatók érdeklődők az új tanítási és tanulási módszerek iránt, sok-sok ötletük van, kommunikációjuk és tanulásuk során egyre hatékonyabban alkalmazzák a digitális eszközökhöz kapcsolódó módszereket. Ám amikor arról van szó, hogy hogyan lehet mindezt a tanítási folyamatban hasznosítani, lezárnak. Szinte csak a gimnazistákban és a hagyományos tanítási gyakorlatnak megfelelő analógiákban, leginkább a frontális tanítási és tanulási módszerekben gondolkodnak. Az ettől eltérőekre (különösen a kooperatív és a kollaboratív tanulási technikákra) úgy tekintenek, mint valami esetleges, különleges helyeken kipróbálhatóra, de semmiképpen sem mint általános tanítási-tanulási módszerekre. Van hozzá ideológiájuk is: minket is frontálisan tanítottak, s lám, működött, itt vagyunk az egyetemen. Meg egyébként sincs rá idő a heti 1-2 földrajzórán, 35 tanulóval nem működhet, és igen sok felkészülést kíván… – sorolhatnám még a sztereotíp kifogásokat. Ez a jelenség persze messzire vezet. Ebben a tanulmányban csak azokkal a vetületeivel foglalkozom, amelyek érintik a tanulási módszereket.

 

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához…

A cikk ide kattintva PDF formátumban is letölthető.

Megjelent a GeoMetodika folyóirat 1. száma!

geometodika Szólj hozzá!

“Köszöntjük a Kedves Olvasót a GeoMetodika földrajz szakmódszertani online folyóirat első számának megjelenése alkalmából! Folyóiratunkat annak a tarthatatlan helyzetnek a feloldására hoztuk létre, hogy immáron öt éve nincs hazánkban a földrajz tanításával kapcsolatos szakmódszertani periodika.”

– kezdődik a Geometodika folyóirat 1. számának bevezetője.

 

“A Magyar Földrajzi Társaság (MFT) támogatásával létrejött GeoMetodika folyóirat évente három számmal jelentkezik majd. Alkalmanként tematikus számot jelentetünk meg, ami egy földrajzi-környezeti vagy metodikai témakör köré csoportosítja tanulmányait, cikkeit. A folyóirat küldetésének tartja a magyar földrajztanítás-tanulás módszertani színvonalának emelését a hagyományos értékek erősítése mellett a tevékenykedtető, a kooperatív-kollaboratív, a digitális alapú tanítási és tanulási módszerek megismertetésével, terjesztésével. Meggyőződésünk szerint a földrajz csak akkor marad meg a közoktatási rendszerben, ha a társadalom – a tanulókon és szüleiken keresztül is – széles körben felismeri a tantárgy képzésben, állampolgári, gazdasági és fenntarthatósági nevelésben, szemléletformálásban és gondolkodásfejlesztésben betöltött jelentőségét, ha a tanulók felismerik, hogyan segíti a földrajzi tudás a mindennapi életüket.

A folyóiratban – a hozzá kapcsolódó honlappal együtt – publikációs lehetőséget kínálunk a kárpát-medencei magyar földrajztanároknak, kutatóknak, doktori iskolai hallgatóknak, Országos Tudományos Diákköri Konferencián kiemelkedően szereplő egyetemi hallgatóknak, biztosítjuk, hogy megosszák olvasóinkkal jó gyakorlataikat, kutatásaik eredményeit, valamint a földrajz tanítására és tanulására vonatkozó tartalmi és szakmódszertani fejlesztési törekvéseiket, ötleteiket. Hisszük, hogy az utóbbi évek módszertani kutatásai, tananyag- és taneszközfejlesztései, alkotóműhelyek jó kezdemé- nyezései kreatív és megújulni szándékozó szaktanári munkával eredményre vezetnek.”

(részletek a főszerkesztő köszöntőjéből)

 

A folyóiratszám ide kattintva érhető el.

A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.

Kellemes szakmai feltöltődést kívánunk!

 

A GeoMetodika 2017/1. számban megjelent tartalmai:

TANULMÁNYOK

MŰHELY

KALEIDOSZKÓP

KITEKINTŐ