GUBA ANDRÁS
Gödöllői Török Ignác Gimnázium
A Nature-ben frissen megjelent kutatás nyomán bebizonyosodott, hogy a Grönlandon található jégtakaró jelentősen olvad. A jégminták elemzése alapján Luke Trusel gleccserkutató kijelentette, hogy a grönlandi jég olvadása több vizet ad a tengerszinthez, mint az elmúlt 350 évben bármikor.
A grönlandi belföldi jég olvadása jelentősen hozzájárul a világtenger szintjének növekedéséhez. Az utóbbi időkben jelentősen csökkent a felszíni jég mennyisége, ami elsősorban az olvadékvíz lefolyásának vizsgálatával követhető. A műholdas megfigyelések alapján kiderült, hogy manapság nagymértékű olvadás észlelhető a szigeten, de sem az olvadás mennyiségéről, sem erősségéről nem tudtunk pontos adatokat. Ráadásul azt sem ismertük pontosan, hogy az olvadékvízből mennyi marad a szigeten, és mennyi kerül a környező tengerekbe. A műholdas megfigyelések óta sokat tudtunk meg a jégmezők dinamikájáról, de előtte csak hiányos adatsorokkal rendelkeztünk. A jelen vizsgálat egy több évszázadra kiterjedő, adatsorokon alapuló mérés alapján próbálja összefoglalni a grönlandi jég olvadásának mechanizmusát. Kiderült, hogy a 350 éves időintervallumban a mai olvadás extrém nagynak mutatkozik.
A vizsgálathoz felhasznált adatokat Közép-Nyugat-Grönlandon elvégzett fúrásmintákból nyerték. A jégfuratmagokat rétegtani vizsgálat alá vették. E furatokban találhatók olyan rétegek is, amelyek olvadás után fagytak meg. Ezek a rétegek jól mutatják az olvadás mennyiségét és ismétlődését, ami alapján rekonstruálni tudták a régebbi olvadási fázisokat. A jégminták adataival összehasonlítva a kutatók szignifikáns kapcsolatot találtak az olvadás számítógépes modelljeivel és a műholdas mérésekkel is. Ezek az adatok nemcsak időben, hanem térben is kapcsolódnak egymással.
Az elemzés során azt tapasztalták, hogy az olvadás első fázisa az ipari korszak első szakaszával volt kapcsolatban az 1800-as évek közepén, de az olvadás erőssége csak mostanság lett nagyobb az eddig megfigyelt természetes változásoknál. A 2012. év különösen erős volt az olvadás tekintetében. Ennek oka olyan légköri jelenségek dominanciájának tudható be, mint az anticiklonok, a meleg és száraz levegőtömegek vízszintes mozgása és a tiszta, felhőmentes ég. Ez a különlegesen nagy olvadás pontosan követhető volt a csúcsállomáson vett mintákon is. Az adatokat elemezve a mintákban egymással is összefüggve egy 13 éves olvadási periodicitást vettek észre a kutatók.
A minták egy jelentős olvadási fázis elindulását is jelezték az utóbbi két évtizedben. A 18. századi – ipari forradalom kezdetéhez kapcsolódó – adatokhoz képest a mintákban 250% és 575%-os növekedést tapasztaltak az olvadás tekintetében. Az olvadási fázisok szignifikánsan kapcsolódtak a nyári hőmérsékleti mutatókhoz, megmutatva azt, hogy a jégtakaró olvadása elsősorban a nyári magas hőmérsékletekhez kapcsolódik. A grafikonon jól látszik, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megnőtt az olvadás mennyisége az előző adatsorokhoz képest.
(Forrás: i. m. 105. o. Fig.1.)
Források
Trusel, L. D., Das, S. B., Osman, M. B., Evans, M. J., Smith, B. E., Fettweis, X., … & van den Broeke, M. R. (2018): Nonlinear rise in Greenland runoff in response to post-industrial Arctic warming. Nature, 564 (7734), 104 https://www.nature.com/articles/s41586-018-0752-4
https://index.hu/techtud/2018/12/06/350_eve_nem_futott_be_ennyire_gronlandnak_a_globalis_klima/