Futuroscope – egy élménypark és ami mögötte van

KAPUSI JÁNOS

DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziuma

geo.bethlen@gmail.com

 

Napjaink turizmusában egyre hangsúlyosabban jelennek meg a látványos és szupermodern attrakciók, legyen szó felhőkarcolókról, kilátókról vagy élményparkokról. Az utóbbi kategóriába sorolt tematikus parkok (theme park) felfutása – gondoljunk csak a Legolandra, a Terra Míticára vagy az Europa Parkra – a korábban kevésbé frekventált, a turisztikai fősodortól távolabb eső célpontokat is népszerűvé tette. A leglátogatottabb parkok milliós látogatószáma felülmúlja számos országét, az irántuk mutatott érdeklődés pedig töretlen. Ideális esetben a nagy területet benépesítő sok-sok látványelem és játék kiegészül a folytonos megújulási igénnyel, ami fenntartja a lelkesedést és újabb vizitre sarkallja a szórakozni vágyó közönséget, elsősorban a fiatalokat és a kisgyermekes családokat. A Futuroscope is ilyen.

A Franciaország nyugati részén, egyeteméről és csatájáról ismert Poitiers elővárosa, Jaunay-Clan mellett felépített Futuroscope a nevében hordozza azt, amiért 1987-ben – az ország első tudományos élményparkjaként – létrejött: felvillantja a jövőt. Meghökkentő formájú épületei már messziről látszanak, különösen az esti díszkivilágításban. 3D-s és 4D-s mozijait, szimulátorait, táncoló robotjait, forgó kilátótornyát mind ez a koncepció hívta életre. René Monory ötlete nyomán, amerikai, japán és európai parkprojektek mintájára indult be az építkezés, nem titkoltan azzal a céllal, hogy vállalkozásokat, beruházásokat teremtsen és turistákat vonzzon az ország nyugati részébe. Az 1980-as évek végén hatalmas, talán meg sem térülő vállalásnak tűnt a Futuroscope, hiszen nem voltak igazán előképei, ráadásul egy jellemzően mezőgazdasági arculatú térség, valahol Párizs, Bordeaux és az óceán között nem is igazán tűnt ideális helyszínnek egy tudományos élménypark felépítésére. A formabontó projektet aztán néhány éven belül más hasonló vidámpark-beruházás (pl. a Párizs melletti Parc Astérix és Disneyland) is követte.

A park látképe és attrakciói (forrás)

A mintegy 50 hektáron elterülő park minden épülete egy-egy sajátos multimédiás pavilonként értelmezhető: 5-10 perces animációs programokat (Arthur, Őrült nyulak, Jégkorszak), interaktív játékokat, földkörüli repülőutat és komolyabb, tudományos vetítéseket (pl. rotációban ismétlődő félórás mozik) egyaránt találunk a napi menüben. Több mint húsz helyszín közül lehet választani, egyaránt vannak állandóan látogatható és naponta csak néhányszor bemutatott programok. Szinte mindig épül vagy megújul egy-egy pavilon, a program ezért gyakran módosul, zsúfolt napok esetén pedig egy-egy slágerprogramnál kígyóznak a sorok és sokat kell várni. Tapasztalat, hogy az egyszeri látogató jellemzően hamar telítetté válik, a visszatérő vendégek már minimum félkész tervvel érkeznek, számítva a tömegre, a programváltozásra és az óhatatlanul fellépő fáradtságra.

Felvételek a parkból, 2011 és 2019 márciusából (forrás: Kapusi J.)

A park közepén tornyosuló, hegyikristály formájú épületben hatalmas moziterem működik, a mellette fekvő mesterséges tó pedig esténként víziszínpaddá változik, a lelátókról több ezren nézhetik a Cirque de Soleil előadásait és a fényshow-t. A pavilonok között sétautak, egyedi térelemek, információs táblák és a programok kezdési időpontjait mutató kijelzők segítik az eligazodást, a feltöltődéshez pedig retró hangulatú gyorséttermek járulnak hozzá. A park két pontján pedig madártávlatból is rápillanthatunk a komplexumra. Az attrakciók és kiszolgáló létesítmények üzemeltetéséhez, karbantartásához, valamint a hangulat és a biztonság fenntartásához több száz dolgozó összehangolt munkájára van szükség nap mint nap. Mivel a Futuroscope környezetében több szálloda, irodaház, valamint konferenciaközpont és bevásárlóközpont is épült, közvetetten további munkahelyek létrejöttéhez is hozzájárult. A park körül felépült technopolisz (technopôle) egyetemi tanszékei, kutatóintézetei, laboratóriumai, iskolái – többek között a Mechanikai és Aeromechanikai Főiskola (ENSMA) – révén az oktatásra gyakorolt hatása is igen jelentős.Egyes források szerint kb. 10 ezer ember munkája kapcsolódik valamilyen formában a Futuroscope-hoz.

A Futuroscope és környezete (forrás: Google Maps, 2019. május 18.)

Ezek után nem meglepő, hogy a park kiemelkedő turistacélpont: 2018-ban 1,8 millió látogatót fogadott, a nyitás óta eltelt több mint harminc évet nézve pedig már 50 millió fölött jár. Erre építve hirdeti magát Új-Akvitánia (Nouvelle-Aquitaine) régió legvonzóbb célpontjaként. Az ország legnagyobb területű, a Loire-tól az atlanti part mentén egészen a Pireneusokig húzódó régiójának a Futuroscope mellett olyan látványosságai vannak, mint Bordeaux, La Rochelle, Cognac vidéke, a Dordogne völgye, a lascaux-i barlang, Ré és Oléron szigete vagy éppen a Vendée Globe földkerülő vitorlásverseny rajt-célhelyszíne, Les Sables-d’Olonne. Nem véletlen tehát, hogy a parkba lépve szinte azonnal egy „kötelező” pavilonhoz jutunk, ahol a környező Vienne megye nevezetességei, természeti és kulturális értékei jelennek meg egy jópofa történet keretében. (Nyilván az sem véletlen, hogy a park kulisszái az országimázs-építésnek is beillő Tour de France kerékpáros körverseny egyes szakaszain is megjelentek már.) Bár a park látogatóinak kb. 80-90 %-a francia, sok spanyol és ázsiai vendéget is fogad, sőt, a britek körében is növekvő népszerűségnek örvend, hiszen egyre több brit (elsősorban az idősebb korosztály) költözik Nyugat-Franciaországba, ami repülővel és vonattal is könnyen megközelíthető. Ez egyben jelzésértékű is, hiszen Új-Akvitánia demográfiai és gazdasági szempontból is az ország dinamikusan fejlődő régiói közé tartozik.

Ez a dinamika a Futuroscope folytonos megújulásában is tetten érhető. A park fejlesztői tudatosan keresik a kapcsolatot azokkal a francia hírességekkel, akik karrierjükkel, tudásukkal, innovációikkal hozzá tudnak tenni egy-egy attrakció létrehozásához: így került a fejlesztők közé Luc Besson filmrendező, Sébastien Loeb raliversenyző, Thomas Pesquet űrhajós és Martin Solveig DJ. A legfrissebb újításhoz két svájci feltaláló-mérnök-pilóta, André Borschberg és Bertrand Piccard sikere adta az inspirációt: az általuk tervezett és irányított repülőgép volt az első, amely hagyományos üzemanyag nélkül, kizárólag a nap és a szél energiáját használva kerülte meg a Földet néhány évvel ezelőtt. Kettejük sikerét, a Solar Impulse létrejöttét dokumentumfilm és kültéri fotókiállítás keretében is megismerhetik a látogatók. (A kiállítás anyagában a napenergia vitorlázásban, hajózásban történő felhasználását bemutató fotók is szerepelnek, a francia és svájci projektek ezen a területen is úttörőnek számítanak.) Ezek a történetek a fenntarthatóságról, a technológiai fejlődésről, a korlátok leküzdéséről mesélnek, egy olyan helyszínen, ahol a számtalan modern épület ellenére mégis sok a zöld- és vízfelület, a hatékony energiafelhasználást napelemes panelek segítik, a közvetlen TGV-csatlakozás pedig lehetővé teszi, hogy a látogatók tömegközlekedéssel érkezzenek. (Párizsból mintegy másfél óra alatt elérhető a park, melyet gyaloghíd köt össze a vasútállomással.)

A Solar Impulse 2 projektet bemutató fotókiállítás 2019 márciusában (forrás: Kapusi J.)

A Futuroscope kimondott célja, hogy az oktatásnak, pontosabban a szórakoztatva oktatásnak, a természettudományos érdeklődés felkeltésének terepe legyen. Egyszerre játék és ismeretterjesztés, mérnöki és természeti csodákról, űrkutatásról, technológiáról, megújuló energiáról, ökológiáról, környezetvédelemről. A park és a környezetében felépült technológiai klaszter közötti kapcsolat része az iskolák bevonása, a képzőhelyekkel, egyetemi intézetekkel, cégekkel való együttműködés, nem utolsósorban pedig a kutatás, a tudományos pálya népszerűsítése. Ezért is fogadnak rendszeresen terepgyakorlatra, tematikus programokra érkező diákcsoportokat, akár Vienne megyén kívülről is. Egy-egy látványossághoz (pl. az energiakert) még oktatási segédanyagot is kidolgoztak.

Ma Franciaország minden régiójában vannak hasonló élményparkok, ami kisebb-nagyobb részben a Futuroscope sikerének is köszönhető. A Futuroscope úgy kombinálja az önfeledt szórakozást a tudományos ismeretterjesztéssel és a szemléletformálással, hogy közben élénk kapcsolatot ápol a környezetével, folyamatos innovációkkal jelentkezik, munkahelyeket teremt és számottevő idegenforgalmi bevételt generál.

A tanításhoz ajánljuk

1. Melyek az élménypark alapításának okai?
2. Mi az oka annak, hogy az élményparkban jellemzőek a visszatérő turisták is?
3. Melyek a Futuroscope közvetlen és közvetett gazdasági hatásai?
4. Készíts egy napos utazási tervet a környék turisztikai látnivalóinak bemutatására! Ábrázold a helyszíneket egy általad készített térképen!

Források

Geológiai hullámvasút Dél-Angliában: Bournemouth és a Jurassic Coast

KAPUSI JÁNOS

középiskolai tanár, Debrecen

geo.bethlen@gmail.com

Az Anglia déli partjait szegélyező sziklafalak egyszerre tekintélyt parancsoló és lenyűgöző képződmények, ezt meg tudja erősíteni mindenki, aki állt már a doveri fehér szikláknál tátott szájjal és fényképezőgéppel a kezében. A dél-angliai partok változatossága már önmagában is rendkívüli: abráziós kapuk, sziklatornyok, homokos-kavicsos strandok, hófehér falak, védett öblök, széles torkolatok és kisebb-nagyobb szigetek váltogatják egymást, bejárásukhoz hetekre lenne szükség. A különösen látványos Jurassic Coast legjavát viszont akár egy villámlátogatás keretében is fel lehet fűzni, az elmélyülés itt is elsősorban érdeklődés és pénztárca függvénye.

Középidő jelen időben

 A Jurassic Coast (fordításban Jura-part, de nem szokás így használni) a La Manche északi partján, Anglia délnyugati részén fekszik, Devon és Dorset megyék területén. Az Exe folyó torkolatánál fekvő Exmouth városától keleti irányban elnyúló partvidéket a csatornába nyúló Portland-sziget egy hosszabb és egy rövidebb szakaszra bontja. Swanage település szomszédságában a part hirtelen irányváltással északnak fordul, ezt tekintjük a Jurassic Coast keleti végpontjának. Az egymástól légvonalban 100 kilométerre fekvő végpontok között közel 200 millió év története sűrűsödik össze, és szinte minden dokumentált tengerparti felszínforma megfigyelhető.

A partvidék térképe (forrás: https://whc.unesco.org/uploads/nominations/1029.pdf)

A Jurassic Coast földtörténeti jelentősége nemcsak azokban a hatalmas kőzetrétegekben rejlik, amelyek – a névből adódóan – szinte tökéletes középidei rétegsort alkotnak, hanem a belőlük kihulló és sokak által ma is lelkesen gyűjtött fosszíliákban. Az ősmaradványokban gazdag partszakasz nagyjából két évszázaddal ezelőtt vonta magára először a paleontológusok és geológusok figyelmét, több felfedezés is kötődik a területhez, de ma már az amatőrök és a terepre vitt diákcsoportok is lelkesen gyűjtögetnek. Az építészek már régebb óta ismerték e partszakasz értékeit, hiszen az itt fellelhető, jó minőségű, ellenálló kövek (jellemzően a Portland stone néven ismert jura mészkő) tömegét építették be részben a partmenti települések, részben pedig a nagy tűzvész utáni London épületeibe.

A partvidék 2001-ben a világörökségi helyszínek listájára is felkerült, ezzel pedig szintet lépett az addig is élénk turisztikai érdeklődés. Elég a part mentén vezető South West Coast Path túraútvonalat követni Google Maps-en, és a kelet felé fiatolodó kőzetekben egymás után jelennek meg a szebbnél szebb sziklaformák Exmouth vörös triászkori kőzeteitől a Golden Cap piramisán és a Durdle Door sziklakapuján át az Old Harry Rocks vakítóan fehér krétamészkő tornyaiig. A tengerpart ma már jellemzően a strandolók, természetjárók, túrázók, biciklisek és ultrafutók birodalma, mintha ez lenne az élet rendje. Amit egykor a tenger borított, ma turisták árasztják el, különösen nyáron.

A túravezetői albumban – és a távolban balra – az Old Harry Rocks sziklaformái (A legenda szerint a nagyobb magányos sziklatorony maga a kalózkapitány Harry, a kisebb pedig a felesége – az abrázió miatt azonban már nem az első feleségét fogyasztja.) (fotó: Kapusi J.)

Dinó, kagyló, turisták: Durdle Door és Lulworth Cove

A Jurassic Coast leglátogatottabb része a keleti, Weymouth és Swanage közötti rész, egyes beszámolók százezres nagyságrendűre teszik az ide érkezők számát. Földrajztanárként és turistaként egyaránt lenyűgöz, ahogy az abrázió teljes formakincse kilép a tankönyvi tömbszelvény dimenziójából és megelevenednek a partot egészen szürreálisan átalakító erők.

A Durdle Door (fotó: Kapusi J.)

A Durdle Door hozzávetőleg tízezer évvel ezelőtt kialakult sziklakapuja filmek és videoklipek ismert kulisszája, Anglia egyik legtöbbet fotózott természeti csodája, de a Lulworth Cove kerekded öble is milliók fotóin szerepel – nem véletlenül. A gyűrt és dőlt rétegekből felépülő, olykor elég bonyolult szerkezetű formákon remekül tanulmányozható, hogy a jura és – itt már inkább – kréta kőzetek mennyire különböző mértékben tudtak ellenállni a külső erők kitartó munkájának. A magasabb pontokról készített fotókon rajzolódnak ki igazán azok a parttal párhuzamosan futó, összepréselődött kőzetsávok, amelyeket a hullámok eróziója a kőzetek eltérő keménysége miatt változó intenzitással pusztított le, így még pár, a víz fölé magasodó szikla erejéig kivehető az egykori partvonal. Ezért is annyira népszerű célpontja ez a hely a terepgyakorlatoknak és iskolai kirándulásoknak – noha nyilván a fürdőzők is élvezik a rendkívüli környezetet, az aprókavicsos strandot, nem is beszélve a sziklakapun átbukó hullámokkal birkózó kenusokról.

Bár a földtörténeti időszakokhoz és fosszíliákhoz kötődő elnevezések ezen a környéken adják magukat, nem kell ahhoz sok képzelőerő, hogy a sziklaboltív helyére egy, a fejét a víz alá engedő brontoszauruszt képzeljünk, de az öböl maga is inkább hasonlít kagylóra, mint bármi másra. A meggyűrődött mészkőfalak miatt a tengerparti séta valódi hullámvasút, de a zöld-fehér-kék panoráma kárpótol minden nehézségért. A látványosabb pontokon pedig a geológiai tanösvényekre jellemző ismertető táblák mutatják be a felszínformák szerkezetét és az azokat kialakító folyamatokat. A számtalan sziklába vájt lyukat, fülkét és az omlások nyomait látva izgalmas belegondolni, hogyan nézhet majd ki ez a partszakasz mondjuk öt-tízezer év múlva. (A tömegmozgások veszélyeire és a lezárt területekre jó angol szokás szerint mindenütt táblák figyelmeztetnek, bár sok turistát nem hat meg a tiltás.)

A Durdle Door környékének formakincse kelet felé pillantva (fotó: Kapusi J.)
A Durdle Door környékének formakincse nyugat felé pillantva (fotó: Kapusi J.)

A két látványosság nagyjából két kilométerre van egymástól, közöttük egy rendezett holiday park, míg West Lulworth mellett kisebb látogatóközpont épült ki a kirándulók kiszolgálására, utóbbit menetrendszerű buszjáratok is érintik. Lehetőség van rövid hajókirándulásra és kenutúrákra is. 2017 óta a parttól nem messze fekvő Lulworth Estate ad otthont a Bestival könnyűzenei fesztiválnak, amely még rátesz egy lapáttal az egyébként is kézzelfogható tömegturizmusra.

A Lulworth Cove (fotó: Kapusi J.)

Majdnem riviéra

Dél-Anglia üdülővárosait már a 19. században is nagy népszerűség övezte a kiváló klíma, a víz és a part mentén fekvő erdők miatt. A nyári középhőmérsékletek alig maradnak el a hazánkban megszokottaktól, a telek viszont enyhébbek. A Jurassic Coast nyugati kapujának számító Exmouthtól kicsivel nyugatabbra eső rész (Torquay központtal) sem véletlenül viseli az angol Riviéra elnevezést, de az elegáns épületek és a hajókikötők is a francia „névrokont” idézik. Az évi középhőmérséklet 10-12 °C fok körül mozog, a legmagasabb napi hőmérsékletek csak ritkán kúsznak 30 °C fölé. 2018 június-júliusában ez stabilan 25 és 30 °C között alakult, heteken át nem esett számottevő csapadék, ezt a britek éghajlati viszonyaik és tapasztalataik tükrében akár trópusi hőhullámnak is érezhették. (Nem véletlenül készültek képgalériák sárgára száradt parkokról, nyüzsgő mólókról – és titokban valószínűleg a katedrálisok árnyékában bikiniben pihenő helyiekről is.) A jövőben várhatóan északabbra tolódik Európa turisztikai súlypontja, ami Dél-Angliának kifejezetten előnyére válhat, hiszen táji és kulturális adottságai miatt nemcsak a strandolás céljából érkezők számára kínál tartalmas kikapcsolódási lehetőséget. A klímaváltozás következményei viszont a partok jövőjét is drámai módon meghatározhatják.

Közösségi „monitoring” oszlop egy Swanage környéki strandon: a nyílásba helyezett eszközzel készített, majd közösségi oldalakon megosztott fotókkal a látogatók egymástól függetlenül dokumentálhatják a part időbeli változásait. (fotó: Kapusi J.)

A Jurassic Coast egy-egy szelete már egynapos buszos kiruccanások keretében is felfedezhető. Több kisebb utazásszervező ajánlatait is érdemes mérlegelni, de általában tartalmasnak tűnő programok közül válogathatunk, melyek közül néhány nemcsak a sziklás partok élményét garantálják, de a környék kulturális értékeit is elérhetővé teszik az érdeklődők számára. A programokat érdemes kelet felől, a széles szállásarzenált kínáló Bournemouth irányából keresni, ahonnan kb. egy óra buszozás után már a jellegzetes sziklaformák közelébe férkőzhetünk.

Útközben érdemes megtekinteni a hangulatos Swanage-t, a látogatásom idején hangos diákcsoportok által „bevett”, gőzvasúttal is megközelíthető Corfe Castle-t, vagy éppen az Durlston Country Park területét. Az 1880-as években létrehozott birtokon stílszerűen egy földtörténeti áttekintést adó ösvény vezet a „kastélyhoz” (nem igazán tűnik annak, ma látogatóközpont, étterem és kilátó üzemel benne), ahonnan pár lépcsőfok után egy hatalmas, negyventonnás mészkőglóbuszhoz, a Great Globe-hoz érünk. A földgömb mögötti kőtáblákon a Naprendszerrel kapcsolatos információk sora olvasható. A part mellé kanyarodva, egy kőfejtő maradványai mellett egészen az Anvil Point világítótornyáig sétálhatunk.

 

A környék fontosabb nevezetességei (fotó: Kapusi J.)
A Durlston Country Park ösvényén egy-egy lépés kb. 30 millió évnek felel meg. (fotó: Kapusi J.)

Egy igazi üdülőváros: Bournemouth

A hagyományosan első számú déli üdülővárosként, a londoniak kedvenceként ismert Brightonnal szemben Bournemouth messzebb, kb. háromórás buszútnyira fekszik a fővárostól, de vonattal is közvetlenül elérhető. A körülbelül kétszázezres város Dorset megye legnagyobb települése. Turisztikai célponttá válásához a tengerparti fekvés mellett a kedvező éghajlat is hozzájárult, nyáron például nem sokban különbözik egy mediterrán üdülővárostól, de egész évben igen népszerű. A tengerpart adta nyitottság a kultúrára is átöröklődött: rengeteg szálláshely áll rendelkezésre és szórakozási lehetőségek sora adódik városszerte, de főként a mérföldeken át nyújtózó homokos strand és a központnak számító móló közelében. A játéktermek, fagyizók és a kötelező óriáskerék mellett a mólóról akár zipline-nal is visszacsúszhatunk a partra, a fáradtabb lábúak pedig strandnéző járattal gurulhatnak végig a promenádon.

Bournemouth képekben: a móló (Bournemouth Pier), a Lower Gardens parkja, a főtér és a strand a környék híres sziklaformáról mintázott mászóköveivel (fotó: Kapusi J.)

A város közepén, a névadó Bourne folyócska mentén létesített parksávba teniszpályák, büfék és szobrok ékelődnek (sőt, még egy madárröpde is!), közöttük sétálva csak arra kell figyelnünk, nehogy a patakba passzoljuk a parkban focizók labdáját. A város modern konferenciaközpontjában (BIC) egymást érik a koncertek, a kanyargós Old Christchurch Road-on a kulturális sokszínűség jegyében éttermek és gyorsbüfék sorakoznak. A dombokra felkúszó utcák pedig fogyasztásra és vásárlásra buzdítják a rengeteg járókelőt. Végignézve rajtuk, nehéz volt eldönteni, hogy az egyetemen, esetleg a városra jellemző nemzetközi nyelviskolák néhány hetes kurzusain tanuló-nyaraló, éjjelente buliból buliba zuhanó fiatalok vannak többen vagy a váratlanul beköszöntő hőség elől menekülő angolok.

A város futballcsapata pár éve már – közel évszázados története során először – a Premier League-ben szerepel, ami augusztustól májusig tovább bővíti a programlehetőségeket. A Bournemouth-szel nyugatról összenőtt kikötőváros, Poole pedig a Csatorna-szigetek és Normandia felé induló kompjáratai révén egyéb kirándulási lehetőségeket is tartogat, ha már a környéket kimerítettük.

A hátizsákos turisták szempontjából talán fontos megemlíteni, hogy Bournemouth sokkal alkalmasabb kiindulópont a tengerparti csillagtúrákhoz, mint a Jurassic Coast közepén fekvő, elegánsabb – és ebből következően drágább – Weymouth. A közöttük lévő barátságos kistelepülések jóval kisebb szálláskapacitással rendelkeznek, őket inkább megállók formájában érdemes felkeresni, hiszen már egy-egy rövidebb látogatás alkalmával is átélhető a vidéki Anglia romantikája.

Weymouth strandja, távolban a sziklás partok, jobbra lent a Jurassic Skyline körpanorámás kilátótornya (fotó: Kapusi J.)

Tanórai feldolgozáshoz ajánljuk

1.     Milyen éghajlati viszonyok között keletkezhettek a Jurassic Coast kőzetei? Azóta mely erők formálták azokat?

2.     Keressetek képeket, videókat a pusztuló kelet-angliai partokról az interneten! Hasonlítsátok össze a két partszakaszt formakincsük és jellemző felszínalakító folyamataik szempontjából!

3.     Keressetek rá Dél-Anglia néhány ismertebb településére, látnivalójára (pl. Dover sziklái, Canterbury, Hastings, Brighton, Salisbury, Stonehenge, Glastonbury, Isle of Wight, Exeter, angol Riviéra, Eden Project, Penzance, St. Michael’s Mount, Land’s End)! Válasszatok ki csoportonként egyet-egyet, és néhány kép segítségével mutassátok be azokat a többieknek!

4.     Nézzetek utána az Egyesült Királyság világörökségi helyszíneinek! Készítsetek rövid listát azokról, melyekről már hallottatok tanulmányaitok során!

 

Források

A partvidékről bővebben:

https://jurassiccoast.org/discover/things-to-do/jurassic-coast-highlights/

https://jurassiccoast.org/wp-content/uploads/2015/07/Jurassic-Coast-Miniguide.pdf

https://www.lulworth.com/visit/plan-your-visit/visitor-centre/

A földtörténeti háttér képekkel és ábrákkal illusztrálva:

https://whc.unesco.org/uploads/nominations/1029.pdf

http://www.southampton.ac.uk/~imw/durdle.htm

http://www.southampton.ac.uk/~imw/Harry-Rocks.htm

Bournemouth turisztikai weboldala: https://www.bournemouth.co.uk/

Tipp mindenkinek – 2018 legjobb úti céljai

KAPUSI JÁNOS

DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziuma

geo.bethlen@gmail.com

 

A világszerte ismert és népszerű Lonely Planet útikönyvkiadó minden év végén top 10-es listákat készít azokról a turisztikai célpontokról, amelyeket – a szerkesztők szerint – jövőre érdemes meglátogatni vagy felvenni a bakancslistára.

Ha nincs is arra lehetőségünk, hogy beszerezzük a Best in Travel sorozat legújabb kiadványát, a Lonely Planet weboldalára is nyugodtan hagyatkozhatunk, mert elég sok anyagot kínál az érdeklődők számára, így rövid videókat, látványos képgalériákat és útleírásokat is találunk az egyes helyszínekről. A szerkesztőség a világ minden sarkából válogat a toplistákhoz, amelyek közül néggyel – legjobb ország, város, régió és jó ár/érték arányú (az eredeti összeállításban value) úti cél – kiemelten is foglalkozik.

A Lonely Planet 2018-as kiadása. Forrás

Minden évben vannak slágercélpontok, amelyek valamely aktualitás (pl. évforduló, esemény, programsorozat, Európa Kulturális Fővárosa stb.) miatt kerülnek fel a listára, és akadnak igencsak meglepő helyszínek is. A 2018. évi listákat október végén tették elérhetővé. Ahogyan arra számítani lehetett, vannak egészen váratlan célpontok, mint például a talán legismeretlenebb kelet-afrikai állam, Dzsibuti vagy a Maria hurrikán pusztításából éledező Puerto Rico központja, San Juan. Érdemes végigböngészni a listákat és megtekinteni a honlapon közzétett videókat is.

Miután kellően színes, változatos összeállításról van szó, éljünk a lehetőséggel, és áldozzunk egy órát a feldolgozására! A földrajzórákon túl angol nyelv órákon (B1-B2 szintű nyelvtudás szükséges), turisztikai képzésekben és szakmai nyelvi képzésekben egyaránt lehet rá építeni.

Vágókép a videóból, a link lejjebb. Forrás.

Egy tanórai felhasználási lehetőség

 Földrajztanárként a Lonely Planet toplistáit évek óta feldolgozom a csoportjaimmal. Az alábbi vázlat egy tömörebb, rövidebb változata az óravázlatomnak (ami alapvetően két tanítási nyelvű oktatásban tanuló diákok számára készült).

  1. Rövid bevezető beszélgetés a Lonely Planetről, az útikönyvek szerepéről, a válogatás céljairól.

Hallottak-e már a Lonely Planetről? Van-e esetleg bárkinél otthon az általuk kiadott útikönyvekből? Mik lehetnek a szerkesztők válogatási elvei?

  1. Képek vagy prezentáció segítségével annak bemutatása, hogy mely városok, országok, régiók végeztek a lista élén az utóbbi öt évben.

Kirajzolódik-e bármilyen minta a fölrajzi elhelyezkedésükben? Vannak-e olyan kontinensek, ahonnan több célpont is „nyert”? (Ideális esetben fel fog tűnni a diákoknak, hogy a válogatás valóban szinte teljesen lefedi a világot, bár Észak-Amerika és Európa felülreprezentált a többi kontinenshez képest.)

  1. Kivetített kép segítségével a diákok motiválása, hogy következtessenek, találgassanak az idei nyertesekre. (A világ melyik részére helyeznéd a képeken látható helyeket? Miért?)
A négy nyertes – de merre vannak a világban? Forrás
  1. A Lonely Planet honlapján a négy nyertes desztinációt együtt bemutató videó megtekintése (kb. 2 perc), hogy kiderüljön, mennyit tévedtek a diákok.
  2. Táblázat készítése a füzetben – esetleg előre kinyomtatott formában – a négy kiemelt célponttal, majd a honlapon szintén elérhető videók (egyenként kb. 2 perc) segítségével néhány fontosabb kulcsszó, információ gyűjtése az egyes helyekről, hogy aztán összehasonlíthassuk azokat.
  3. Miért érdemes elutazni ezekre a helyekre? Milyen látványosságok, élmények várják a látogatókat? Milyen hasonlóságot mutatnak egymással ezek a videoajánlók?
  4. Játsszunk el a gondolattal, hogy a diákok felkérést kapnak a Lonely Planet stábjától, hogy mind a négy kategóriába jelöljenek egy magyarországi (vagy magyarlakta területhez kötődő) helyszínt! (Nyilván az ország hazánk lenne, de város, régió és jó ár/érték arányú kategóriában elég sok célpont felmerülhet.) Mely célpontokat ajánlanátok? Indokoljátok!
  5. Itt érdemes lehet megemlíteni, hogy az utóbbi években két, magyar érintettségű célpont került a top 10-be: a 2016-os listán Erdély a régiók között 1. lett, Debrecen pedig a 2017-es jó ár/érték arányú célpontok listáján az 5. helyen szerepelt.
  6. Véleménycsere, összegzés; ötletek házi és szorgalmi feladatra:
  7. Keress országhatáros kontúrtérképet az interneten, és helyezd el rajta a negyven kiemelt célpontot! Az egyes kategóriákhoz alkalmazz külön szín- és jelkulcsot! Bármilyen formátumban elkészítheted a feladatot (akár digitálisan is), de mindenképpen törekedj az igényes, kreatív megvalósításra!
  8. Válassz egyet a kevésbé ismert célpontok közül, és ismertesd meg a társaiddal ezt a helyet egy rövid prezentáció keretében!

Kiegészítéshez:

Források: Lonely Planet, Best in Travel Cities