Egy több forrásból megerősítetthír szerint Szerbia, Románia, Bulgária és Görögország mérlegeli annak a lehetőségét, hogy közösen megpályázza a 2030-as labdarúgó-világbajnokság megrendezését. Azon túl, hogy mekkora realitása is lehet ennek a potenciális pályázatnak (pl. az argentin-uruguayi-paraguayi centenáriumi pályázattal, esetleg egy angol tervvel szemben), a hír valami másról is szól. Amikor több állam közösen pályázik egy sportrendezvény „megszerzésére”, a közös múlton, a kultúrák hasonlóságán, az évszázados szomszédságon felül gyakran meglévő gazdasági vagy informális együttműködések húzódnak a háttérben. Hogy csak a focit említsük, a 2026-os torna megrendezésére vállalkozó USA-Kanada-Mexikó trió, vagy a korábbi VB- és EB-koprodukciók (belga-holland, koreai-japán, lengyel-ukrán) esetében egyáltalán nem (volt) meglepő az együttműködés, mint ahogy az sem érne senkit váratlanul, ha a visegrádi országok nyújtanának be közösen egy pályázatot.
A fenti négy állam kezdeményezése is egy informális együttműködésen alapszik, amelynek kezdete 2017 októberére, a bolgár, a román, a szerb és a görög miniszterelnök várnai találkozójára datálható. A visegradpost.com – élve a lehetőséggel – azonnal Várnai Négyekre (Four of Varna) keresztelte az együttműködést. A pályázatról szóló hírekben pedig már a „balkáni négyek” szókapcsolat szerepel, amely nemcsak a földrajzi kontextust rögzíti, hanem előrevetíti a négy ország további együttműködését, elsősorban a V4-ekéhez hasonló területeken, mint például a gazdasági növekedés, a közös infrastruktúra-fejlesztés, a befektetések ösztönzése, az energiabiztonság, a régió stabilitásának megőrzése és természetesen a jobb európai érdekérvényesítő képesség. Ahogy az egyik miniszterelnök fogalmazott, ez a négy állam kaput nyit az Európai Unió felé, közben pedig falként védi is, utalva itt az EU külső határaira. A balkáni stabilitás kérdése az év első felében lezajlott bolgár EU-elnökség, a görög-macedón névvita, a koszovói-szerb feszültség vagy a Bosznia-Hercegovinában kiéleződő migrációs konfliktusok fényében különösen fontosnak tűnhet.
A várnai egyeztetést belgrádi és bukaresti találkozó követte, 2018 júliusában pedig Szalonikiben találkoztak az állami vezetők, a hírek szerint itt fogalmazódott meg először a pályázat ötlete Ciprasz görög miniszterelnök részéről. Bár mind a négy országban kiemelt figyelem övezi a futballt, a sportág nagyon is hasonló problémákkal küzd, a pénzügyi problémáktól a létesítmények és az utánpótlás helyzetén át egészen a korrupciós ügyekig. Nem is beszélve arról, hogy – egy-két kivételtől, fellángolástól, illetve a topcsapatokig eljutó játékosaiktól eltekintve – sem válogatott, sem klubszinten nem tekinthetők az európai futballelit állandó résztvevőinek. De tudjuk, a döntéshozatal szempontjából nézve ez általában nem akadály.
Feladatötletek órai feldolgozáshoz
Melyik érintett országban találkoztak először a „négyek” képviselői?
Milyen közös földrajzi, kulturális és gazdasági vonásokat mutatnak a fenti országok? Milyen téren mutatkoznak jelentős különbségek közöttük? Használjatok atlaszt, weboldalakat és statisztikai adatforrásokat (pl. Indexmundi) is!
Tegyük fel, hogy a pályázatuk sikeres lesz. Milyen típusú fejlesztésekre lesz majd feltétlenül szüksége a négy pályázó országnak?
Az együttműködés még nagyon friss, de könnyen lehet, hogy pár éven belül már külön országcsoportként hivatkozhatunk majd a négy országra. Csoportokban dolgozva tervezzetek logót a „négyek” számára! A logó színeivel, szimbólumaival utaljon az egyes országokra és a közös együttműködésre is!
Akik a kilencvenes években – tehát jóval az internetes világ kialakulása előtt – fiatal sportrajongóként a tévére tapadva töltötték az időt, bizonyára élénken emlékeznek a Tour de France kerékpáros körverseny látványos képsoraira. Meggyőződésem szerint minimum két generáció földrajzos érdeklődését táplálták és tartották ébren azok a délutáni Tour-közvetítések – még akkor is, ha nem minden versenynap hozott valódi izgalmat. A városi (rajt és befutók) szakaszok és az elképesztő szurkolással kísért hegyi etapok egyszerűen odaragasztották a nézőt a képernyő elé, a helikopteres felvételek – a kommentátorok történeteivel kiegészítve – pedig nemcsak a kerékpársportot hozták egészen közel a tévénézőkhöz, hanem az ország tájait, szokásait, kultúráját is.
A tévénézési szokások azóta jelentősen átalakultak, de a közvetítések és a hozzájuk kapcsolódó internetes tartalmak évről évre egyre komolyabb betekintést engednek a háromhetes körversenyek (Giro d’Italia, Tour de France, Vuelta a España) életébe. Profi honlapok szolgálják ki az érdeklődőket: interaktív térképek, videók, szintrajzok, részletes itinerek mellett a karaván által meglátogatott vidékekről és településekről is bőven találni információkat, olyan mennyiségben, hogy arra akár egy komplett nyaralást is fel lehetne építeni. Ha a zászlórengetegbe burkolózó hegyi hajtűkanyarok fanatikusaira vagy a versenyt lakókocsival követő családokra, baráti társaságokra gondolunk, egyértelművé válik, hogy a versenyek hatalmas turisztikai vonzerővel bírnak, ezért az élmény bővítése – a klasszikusnak számító hegyek és városok megtartása mellett –, valamint az új nézők bevonása kiemelt szempont az útvonal kijelölésekor. A szervezőknek ezért a verseny mint brand fejlesztése mellett hatalmas felelősségük van az országimázs építésében is.
Alpesi szakasz Franciaországban a tavaszi Dauphiné Libéré versenyen (Forrás)
A huszonegy szakasz rendszerint arányosan oszlik meg a sprintereknek kedvező sík etapok, a hullámos, kisebb hegyeket felfűző, szökésekre „kitalált” szakaszok és a végső győzelemről döntő, nehéz hegyi versenynapok között. Mivel mindhárom rendező ország (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) nagy területű, igen változatos felszínnel, eltérő arculatú tájakkal, valamint rengeteg látványos természeti és kultúrtörténeti értékkel bír, az útvonal kijelölése talán nem tűnik annyira nagy kihívásnak, bár a szervezőknek sok más szempontot is figyelembe kell venniük – nem is beszélve arról, hogy a települések fizetnek azért, hogy bekerüljenek a programba.
A végső vonalvezetés mindhárom körverseny esetében bizonyos sarokpontokhoz illeszkedik: a kihagyhatatlan ikonikus emelkedők mellett gyakran halad az út a tengerpart közelében, sokszor érinti az országok nagyobb településeit, földrajzi és egyéb látványosságait (pl. az olasz körön az Etna vagy a monzai versenypálya), valamint a valamilyen apropó okán nagyobb publicitásra vágyó helyszíneket. A cél pedig jellemzően a főváros (vagy a Giro esetében többször is Milánó), de az utóbbi évek hagyományai szerint a rajt és az első pár szakasz gyakran más országban (pl. Anglia, Németország, Hollandia, Dánia vagy épp az idei Girón Izrael) kerül megrendezésre, még nemzetközibbé téve a bringások és csapataik révén eleve rendkívül színes versengést. Sőt, arra is van példa bőven, amikor a verseny közepén egy-két szakasz erejéig a szomszédhoz (jó példa erre Svájc és Andorra meglátogatása) is átgurul a karaván.
Minden háromhetes körverseny egyszerre országismereti programsorozat is, ami azok számára is érdekes lehet, akiket a kerékpársport egyáltalán nem mozgat meg. (És ezt az utóbbi évtized doppingbotrányai miatt meg is lehet érteni.) Ha csak az idei francia körversenyt vesszük (lásd a térképet), a több mint 3300 kilométeres verseny szinte minden júliusi délutánra tartogatott látnivalót. A földkerülő vitorlásversenyéről ismert Vendée megyéből rajtolt a Tour. A bretagne-i szakaszokat követően az óramutató járásának megfelelő irányban előbb a legendás egynaposáról, a Párizs-Roubaix-ről ismert északkeleti régiót, majd az Alpok legendás kétezres csúcsait érintette a karaván, pazar kilátással a Mont Blanc tömbjére. Az utolsó hetet – a Rhone völgyén és a Massif Centralt övező dombvidéken átkelve – már a Pireneusok láncai között töltötték a kerekesek, egy időfutam erejéig visszatérve az Atlanti-óceán partjára. A Tourt lezáró, ünnepi hangulatú párizsi befutó pedig minden alkalommal felér egy ingyenes városnézéssel.
A Tour de France idei kiírásának útvonala (Forrás)
Természetesen három hét alatt nem lehet elvinni a versenyt az ország minden szegletébe, ezért az útvonal kijelölésénél szokássá vált az éves irányváltás (tehát valószínű, hogy az óramutató járásával ellentétes irányban teljesítik a kört) és a rotáció: az idén kihagyott vagy alig érintett vidékek – mondjuk a Vogézek vagy Marseille és Bordeaux környéke – jövőre várhatóan bekerülnek a programba. Erre nagyon jó példa a 2018-as útvonal: tavaly a düsseldorfi rajt miatt az ország északi fele akkor szinte teljesen kimaradt, idén viszont az első pihenőnapig tartó blokk rendezési jogát az északi régiók kapták meg.
A bevezetőben említett generációs hatás esetemben egyértelmű: gyerekként a Tour de France közvetítéseiben láthattam először a bretagne-i és normandiai partok sziklatornyait, az árapálysíkságból kiemelkedő Mont-Saint-Michelt, a völgyzáró gátak, tavak és síközpontok között kígyózó alpesi szerpentineket, a Mont Blanc-t, a holdkopár Mont Ventoux-t, a Loire-völgy kastélyait, a francia Riviérát, a Verdon-kanyont, a Rhone deltavidékét, Korzikát és számtalan olyan helyet, amelyek megismerésére nem feltétlenül lett volna lehetőségem más forrásokból, például órákról vagy könyvekből. (De ugyanígy említhetném a Mezeta kopárságát, Olaszország műemlékvárosait vagy épp Vallónia bányászmúltat őrző vidékeit.) Gyakran inkább a kulisszák miatt néztem a versenyt, különösen a második és harmadik héten, amikor megjöttek a hegyek.
Ligetek közt kígyózó karaván a Vuelta egyik tavalyi szakaszán Andalúziában (Forrás)
Utólag azt mondhatom, hogy szemléletformáló volt a versenyek kontextusában „tanulni” ezeknek az országoknak földrajzáról és történelméről, nagyon sok ismeretet tudtam a kerékpárversenyeken keresztül megszerzett emlékekhez kötni. A versenyeket a mai napig követem, immár tanárszemmel is, de a tanítási órákba integrálni őket rendkívül nehéz, talán csak egy-egy fotó vagy térkép erejéig van rá lehetőség. A körversenyekkel foglalkozó internetes oldalakon, képgalériákban viszont fotók százai közül válogathatunk. Bizonyos témakörökhöz – ilyenek a felszínformák, a földrajzi övezetesség vagy a regionális földrajzi vonatkozások – könnyen találunk használható, igen látványos képanyagot, de akár a célnyelvi civilizáció tanításához is adhat némi pluszt a versenyek hátterének megismerése.
A világbajnokság mezőnye Bergen utcáin 2017 szeptemberében (Forrás)
Természetesen a három nagy körverseny mellett számos egyéb kerékpáros program is rendszeresen képernyőre kerül, ilyenek a tavaszi egynaposok, a kisebb körversenyek (pl. lengyel, katalán, baszk, svájci), az őszi országúti világbajnokság (tavaly Bergen, idén Innsbruck és környéke), nem is beszélve az Európán kívüli világrészek, például Kalifornia, Katar vagy Ausztrália versenyeiről. Sőt, idén újra a képernyőre kerültek a Tour de Hongrie magyar kerékpáros körverseny szakaszai (az Eurosport jóvoltából a külföldi nézők számára is elérhetővé vált a verseny), a verseny weboldalára pedig számos video és képgaléria került fel nemcsak a bringásokról, hanem az érintett települések turisztikai adottságairól is. A közvetítések, az összefoglalók és a kibővített tartalmak pedig – akárcsak a nagy versenyek esetében – hozzájárulnak hazánk tájainak, értékeinek népszerűsítéséhez.
Tanárként egyik fő ellenségünk az idő, de ezeknek az eseményeknek a földrajzi aspektusait is felhasználhatjuk – ha másra nem is, saját tudásunk bővítésére.
A három nagy körverseny útvonala térképeken: GiroTourVuelta
(Liu Shaolin Sándor, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó)
Bevezetés és célkitűzés
Ha van tantárgy, ami megerőltetés nélkül tud bárhol és bármikor aktuális lenni, az a földrajz. Földrajztanárként azt gondolom, a világ és szűkebb környezetünk eseményeiről akkor kell beszélnünk, amikor azok történnek. Sportrajongó földrajztanárként pedig teljesen egyértelmű számomra, hogy a nagyobb nemzetközi sportrendezvényeket és azok földrajzi, társadalmi, gazdasági és kulturális vonatkozásait fel kell – és fel is érdemes – dolgoznunk a tanítási órák keretein belül is. Erre jó alkalmat teremthetnek az olyan tematikus rendhagyó órák, amelyek segítségével a földrajz keretei közül indulva, majd azokat át is lépve ismerkedhetünk meg a házigazda országok természeti adottságaival, a helyszínek sajátosságaival, a résztvevő nemzetekkel és az esemény tradícióival, kulturális jelentőségével.
Az utóbbi években már-már szokássá vált, hogy nagyobb sportrendezvényeket feldolgozó rendhagyó órák bekerültek a földrajzóráim közé. Tudatosan terveztem velük a tanév kezdetén, hetekkel előre elkészítettem a szükséges segédanyagokat, a korosztályi sajátosságokhoz és az előzetes ismeretekhez igazodva akár több verzióban is. A korábbi évek óráinak visszajelzéseire alapozva úgy döntöttem, a phjongcsangi téli olimpia is „megérdemli a lehetőséget”, hogy egy-két óra keretében feldolgozzuk – noha az év legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye valójában inkább az oroszországi labdarúgó-világbajnokság. Az ötkarikás játékok bő két hete alatt minden általam tanított diákcsoportba bevittem az olimpia témáját részben azzal a céllal, hogy a diákok földrajzi tájékozottsága, háttérismeretei bővüljenek, részben pedig azzal, hogy sikerüljön felkelteni az érdeklődésüket a téli sportok és a nemzeteken átívelő olimpiai mozgalom iránt.
Módszerek és megvalósítás
A rendhagyó órákra február 12. (a megnyitó ünnepséget követő első tanítási nap) és február 21. között került sor, középiskolai tanulócsoportokban (14–20 év). A csoportokat jellemzően olyan két tanítási nyelvű, emelt nyelvi képzésben és nemzetközi tanrend szerint tanuló diákok alkották, akik a földrajzot és a turisztikai szakmai tárgyak egy részét célnyelven (angolul) tanulják. Többségében földrajz, kisebb mértékben szakmai idegen nyelv és angol nyelvi órák keretében került sor az órákra, hozzávetőleg 120 diák részvételével. Egész osztályos (28–32 fő), hagyományos csoportbontásos (14–18 fő) és kiscsoportos (4–6 fő) megvalósításra egyaránt volt példa. Mivel tantárgyi tematika és óraszám terén is jelentős eltérések mutatkoznak az egyes képzési formák között, ezért a tematikus óráknak több verzióját, valamint a segédanyagoknak több kombinációját alkalmaztam (1. táblázat).
1. táblázat. Foglalkozások és segédanyagok többféle adaptációban.
Az egy tanítási órára készült változat értelemszerűen csak az olimpia iránti érdeklődés játékos formában való felkeltésére volt alkalmas, míg a hosszabb, dupla órákon a mélyebb megértés, az olimpiarendezés összefüggéseinek megismerése felé is el lehetett mozdulni.
A kvíz és a tanulói munkalap összeállítása
A kvízben 27 feleletválasztós kérdést állítottam össze, kérdésenként három válaszlehetőséggel. Minden kérdés diaként jelent meg, és mindegyikhez tartozott valamilyen forrás is (pl. Fotó, térkép, szimbólum vagy ezek kombinációja). Fontos szempont volt, hogy – bár alapvetően játékos formátumról volt szó, amelyet egyes csoportokban valóban az olimpiát idéző élénk versengés kísért – a tantárgyi kapcsolódásokon túl jelenjen meg az ismeretterjesztés, a humor és a kreativitás is.
Azzal, hogy a kérdéssorban az általánosabb olimpiatörténeti ismeretek felől haladtam az idei játékokkal kapcsolatos érdekességek (és a következő olimpiák) felé, igyekeztem egyfajta időbeliséget és térbeliséget is érzékeltetni. Nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ez a szándék minden résztvevő diák számára nyilvánvaló vált, noha alkalmanként tettem rá utalást és több csoportban próbáltam kicsit irányítottan tematizálni is a kérdéssor egyes blokkjait. A kvízben négy témakörhöz kapcsolódtak a kérdések:
az olimpiai mozgalom és szimbólumrendszer;
a házigazdák: Dél-Korea és Phjongcsang (földrajzi adottságok);
a téli olimpia sportágai és érdekesebb szereplői;
a hazánkat képviselő sportolók.
1. kép. Kitöltött tanulói lap a kvízhez.
Egyes csoportok válaszlapon (1. kép), mások a füzetben vezették a válaszokat. A fiatalabb korcsoportokban a kvízkérdésekkel – saját szokásainknak megfelelően – pontokat lehetett szerezni, amelyek beszámítottak a soron következő dolgozat eredményébe. Ez a vártnál jobban motiválhatta a diákok egy részét, és utólag elmondható, hogy több tanulónak tényleg jól is jöttek a többletpontok a jobb érdemjegy megszerzéséhez. A több tanári magyarázatot igénylő csoportok esetében viszont a vártnál időigényesebbnek bizonyult a kvíz, ezért az ellenőrzésre már csak az utolsó pillanatban jutott idő.
Azokban a csoportokban, ahol az megoldható volt, egy videókkal, képekkel kibővített foglalkozásra került sor, amely a játékon túl már az olimpia hátterével kapcsolatos ismereteket (földrajzi adottságok, társadalmi, gazdasági vonatkozások) állította a középpontba. A rendezés mögött álló tényezőket és az olimpia várható hatásait füzetben (2. kép) vagy munkalapon (3. kép) gyűjtöttük össze közösen, interaktív formában. Az erre a célra készített kétoldalas tanulói munkalap – néhány képpel, térképpel kiegészítve – könnyen áttekinthető táblázatos megjelenést kapott. A videókat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a phjongcsangi olimpia YouTube-csatornáján közzétett, 3-5 perces anyagok közül válogattam, míg a prezentációhoz és a munkalaphoz az olimpiával részletesen foglalkozó weboldalak, képgalériák anyagait használtam fel. A feldolgozáshoz szükséges térképek digitális formában, a munkalapon és a videókban rendelkezésre álltak, ezért atlaszt csak két csoport esetében használtunk.
2. kép. Az olimpiarendezés előnyei és hátrányai tanulói füzetben.3. kép. Tanulói munkalap részlete az olimpiarendezést segítő tényezőkkel.
Az olimpiarendezés hátteréről szóló gyűjtés egyik legérdekesebb tapasztalata az volt, hogy bizonyos tényezőket szinte minden csoportban, egymástól függetlenül az első között említettek. A tanulók által leggyakrabban említett információk (2. táblázat) között a földrajzi, a környezeti, a társadalmi és a gazdasági dimenzió egyaránt megjelent, de néhány diák a geopolitikai és a diplomáciai vonatkozásokra (pl. Észak-Korea mint veszélyforrás) is utalást tett. Életkorukból kifolyólag nem tudhatták a diákok, hogy az ország már rendezett nyári olimpiát (1988) és futball-világbajnokságot (2002) is, ezért nagy tapasztalata van a többhetes, globális jelentőségű sportesemények lebonyolításában. Néhányan viszont megemlítették a koreai cégek (pl. Samsung) támogatását is. Ebből is látszik, hogy az olimpia nemzetközisége – bár az egyik legérdekesebb elem – önmagában nem meríti ki a földrajzi indíttatású elemzés lehetőségeit.
Érdekes volt látni, hogy a tanulók számára mennyivel könnyebb volt a pozitív hatások, előnyök összegyűjtése, miközben a várható negatív következmények beazonosítása sokszor csak némi rávezetéssel sikerült. A diákok nagy valószínűséggel még nem kerültek olyan helyzetbe, hogy mérlegelniük, értékelniük kelljen egy világesemény rendezésének körülményeit, különösen úgy, hogy az esemény hátterét illetően csak nagyon kevés információra építhettek. Ennek ellenére minden csoportban akadt példa értékes, valódi földrajzos gondolkodást mutató következtetésekre, összefüggésekre (ld. 2. táblázat). Bár a feladat új – és a vártnál talán nagyobb – kihívás elé állította a tanulókat, tapasztalataim szerint sikerült egészséges egyensúlyt találni az olimpiarendezés előnyei és hátrányai között és tenni egy lépést a kritikusabb, rendszerezőbb szemlélet felé.
2. táblázat. A tanulók által legtöbbször említett információk a gyakoriság sorrendjében.
A tanulói visszajelzések tanulságai
Meggyőződésem szerint már egy-egy rendhagyó óra is hatást gyakorol a diákok tájékozottságára, nyitottságára, így ezúttal is abban bíztam, hogy a diákok közül többen is kedvet kapnak majd az esemény hátterével, eseményeivel, szereplőivel kapcsolatos önálló ismeretszerzéshez, legyen az a fiatalok körében egyre népszerűbbé váló koreai kultúra, esetleg valamelyik téli sport vagy sportoló. A kérdőív segítségével arra szerettem volna választ kapni, hogy az órákkal kapcsolatos célkitűzéseimnek mennyire van valóságalapja.
A tanulói vélemények összegyűjtésére a rendhagyó órát követően egy héttel került sor anoním kérdőívek formájában és önkéntes alapon. Az egyes tanulócsoportokból arányosan jelentkeztek a diákok a kérdőív kitöltésére, összesen 82 fő, amely a résztvevő diákok körülbelül kb. háromnegyedét jelenti. A kérdőív kérdései elsősorban a rendhagyó óra hasznosságára, ismeretközvetítő szerepére, valamint a téli sportok és a téli olimpia tantárgyi beágyazottságára vonatkoztak. Minden állítást négyfokú skálán (1 – egyáltalán nem értek egyet, 4 – teljesen egyetértek) kellett a tanulóknak rangsorolniuk, de néhány esetben élhettek egy ötödik opcióval (’N’ – nem tudja eldönteni) is. Az órákat felvezető beszélgetés során elég hamar kiderült, hogy bár a tanulók többsége tudta ugyan, hogy zajlik az olimpia (a kérdőív ezt valamelyest igazolta: 84%), de csak nagyon korlátozott mennyiségű információval rendelkezett az eseménnyel kapcsolatban. Ezért is érdemes kideríteni, mi állhat ennek a hátterében. Bár a megkérdezettek kicsit több mint fele úgy nyilatkozott, hogy a rendhagyó óráktól függetlenül is érdeklődik az olimpia iránt, a saját korosztálya érdeklődését már jóval visszafogottabbra becsülte. A tanulók – bár saját teljesítményükkel szemben nem mindig kritikusak – elég világosan látják, mennyire nyitott és motivált az ismeretszerzésre az a környezet, amelyben mozognak, legyen szó családról, baráti körről vagy az iskoláról (1. ábra). Az érdeklődés hiányát magyarázó legfontosabb okok is inkább a szocializációs háttérből vezethetők le, mint az objektív elemekből (pl. időeltolódás, magyar részvétel).
1. ábra. Tanulói vélemények arról, hogy korosztályuk miért nem igazán követi az olimpiát.
Az olimpiát övező érdeklődéshiány átlaga messze nem lenne ilyen alacsony a nyári játékok esetében, mivel a rendezvény követhetősége jobb, a sportok ismertsége, hazai beágyazottsága nagyobb és a hazánkat képviselő csapat létszáma (és éremesélye) is többszöröse a téli olimpián résztvevőkének. A magyar küldöttség ezúttal sem volt nagy létszámú, ugyanakkor a rövidpályás gyorskorcsolyázók történelmi sikere vélhetően a diákság igen széles köréhez eljutott.
Érdekes, hogy az időeltolódást nem rangsorolták a motivációs okok magasságába, holott teljesen ésszerű magyarázat lenne, mivel az olimpiai versenyek döntően hajnalban és iskolaidőben kerültek megrendezésre. Ez indokolható a délutáni, esti összefoglalók elérhetőségével – főleg interneten, mivel ez a generáció már jellemzően nem televízió-centrikus – és a közösségi média rendkívül gyors reakcióidejével. Az információhiány sem tekinthető tehát valós problémának, jóval kritikusabb – és fenntartásokkal kezelendő – pont a szabadidő hiánya, de ennek hátterét nem ez az esettanulmány hivatott feltárni.
A kérdőívekre adott válaszokból számomra egy fura ellentmondás is visszaköszön. Bár a tanulók ingerküszöbét nem feltétlenül lépte át az olimpia, a jelentősége miatt mégis elég sokan fontosnak tartják, hogy több ismerettel rendelkezzenek róla. Ha a megfigyelést függetlenítem az olimpiától, azt látom, hogy a tanulók nagyobb hányadának lenne igénye arra, hogy a tanítási órákon saját érdeklődésétől távolabb álló, de fontosnak tartott eseményekkel, aktualitásokkal kapcsolatban is impulzusokat szerezzen. Kirajzolódik tehát valamiféle elvárás az iskola értékközvetítő szerepével kapcsolatban. A rendhagyó órákat pedig alkalmasnak tartják erre a tanulók, nyilván azért, mert azok interaktívabb, élményszerűbb, kötetlenebb ismeretszerzési módnak tűnnek, mint a hagyományos menetrendet követő, gyakran monotonná váló tanítási órák (2. ábra). Mivel ezekhez az órákhoz ritkán kapcsolódik számonkérés vagy szigorúan vett tananyag, ezért azt gondolom, a tanulók hozzáállása alapvetően nyitottabb, a csoportos feladatmegoldás pedig segíti az inaktívabb, kevésbé érdeklődő tanulók bevonódását is. Persze ez nagyban függ attól is, hogy a tanulók milyen gyakran találkoztak rendhagyó órákkal iskolaéveik során és az őket tanító kollégák mennyire tudtak vagy akartak élni a lehetőséggel. Az eredmények azt mutatják, hogy e tekintetben azért messze nem olyan jók a tanulók tapasztalatai.
2. ábra. Tanulói vélemények a rendhagyó órák sikerességével kapcsolatban.
A felmérésben megkérdezett tanulók több mint háromnegyede úgy véli, hogy az olimpiával kapcsolatos ismereteknek helye lenne az iskolában, meg kellene jelennie a tanítandó témakörök között, noha elég nehéz azonosítani, mely tantárgy vagy tantárgycsoport keretein belül lenne erre leginkább lehetőség, hol vannak a legjobb, leglogikusabb kapcsolatok. A tantárgyak és tantárgycsoportok közül azt a hetet szerepeltettem a kérdőívben, amelyek esetében egyértelmű kapcsolódási pontok voltak a rendhagyó órák anyagában, illetve amelyek a diákok képzési formáiban is megjelennek (3. ábra).
3. ábra. Tanulói vélemény az olimpiai ismeretek és a tantárgyak közötti kapcsolatról.
Nem meglepő, hogy a sport révén a testneveléshez teljesen egyértelműen kötik az olimpiát (sokan valószínűleg anélkül, hogy tudnák, hogy az olimpiai mozgalom szerepel a tárgy szóbeli érettségi témakörlistáján is), holott az órákon nincs hagyományos értelemben vett elméleti tananyag – ellentétben a biológiához, amelynek keretein belül szintén megjelenik a testmozgás, a sport és az egészséges életmód. Mivel az olimpia megjelenik a történelem tananyag ókorról szóló fejezeteiben, a történelem is magasabb átlagot kapott, bár még magasabbat is kaphatott volna, ha több olyan végzős csoport is részt vett volna a rendhagyó órákon, akik már foglalkoztak a 20. század történelmével, így nagyobb valószínűséggel találkozhattak volna a modern kori olimpiákkal, még akkor is, ha az nem képezi a tananyag részét.
Mivel az órákon jellemzően hasonló profilú csoportok vettek részt, a tanár személye, valamint a foglalkozások tartalma miatt egyes tantárgyakat értelemszerűen jóval magasabban rangsoroltak az olimpiai ismeretek megjelenése szempontjából, mint például a földrajz, az idegen nyelv és turisztikához kötődő tárgyak. Az idegen nyelv magas átlaga indokolható a képzésen túl azzal is, hogy a sport és szabadidő azon témakörök egyike, amellyel a leggyakrabban találkozik a nyelvtanuló (pl. nyelvkönyvekben, nyelvvizsga és érettségi vizsgafeladatokban való megjelenése). A gazdasági tárgyakat viszont elég végletesen ítélték meg, az átlagot a gazdasági irányú továbbtanulásra készülő diákok javíthatták fel. A hét megadott tárgy(csoport)on kívül egyedül a célnyelvi civilizáció kapott még jelölést a diákoktól. Ez a tárgy a két tanítási nyelvű képzések sajátja és céljait, tematikáját illetően talán leginkább közelít ahhoz, amit a rendhagyó óra képviselt. A felmérés szempontjából akkor lett volna igazán jelentősége, ha az olimpia a célnyelvi országok egyikében került volna megrendezésre.
Értékelés és összegzés
Gyakorló tanárként meggyőződésem, hogy a tematikus rendhagyó tanítási órák nemcsak a figyelemfelkeltésre alkalmasak, de hatékony és motiváló alternatívát jelentenek az ismeretátadásra, a tájékozottság bővítésére is. Az olimpia és a hasonló nagy nemzetközi sportesemények komplexitása rengeteg feldolgozási lehetőséget és adaptációs útvonalat ad, amit időnk és érdeklődésünk függvényében a földrajzi gondolkodás elmélyítésére, képességfejlesztésre, játékalkotásra, sőt, akár a tantárgyköziség erősítésére is fordíthatunk. Meglátásom szerint több pedagógiai cél eléréséhez is közelebb kerültem: korszerű taneszközök (IKT, online anyagok) alkalmazásával sikerült megvalósítanom a tantárgyi koncentrációt (földrajz, sport, idegen nyelv), mégpedig kooperatív ismeretszerzési módszerekkel (páros és csoportmunka), több készség (érvelés, szövegalkotás, rendszerezés) együttes fejlesztésével, egy aktuális világesemény szűrőjén keresztül.
Összességében örömteli, hogy a visszajelzések igazolták a célkitűzést. A megkérdezett tanulók kétharmadának nőtt az érdeklődése, többen követték az ötkarikás játékok eseményeit, mint azt esetleg az esemény előtt gondolták volna. Ezzel együtt viszont a tanulók egy kisebb csoportját még a rendhagyó feldolgozáson keresztül sem igazán érintette meg az olimpia. A kérdőíves felmérés eredményei azt igazolják, hogy az ilyen tanóráknak nemcsak az azokat felvállaló tanár szerint van létjogosultságuk. Még az a tanuló is alapvetően pozitívan nyilatkozott, aki szerint „ezt a generációt már nem igazán érdekli az ilyesmi”. Valóban sikeresnek viszont csak akkor lehetne minősíteni ezeket az órákat, ha a fiatalok érdeklődése kitartana vagy legalábbis felerősödne a jövőben esedékes olimpiák alkalmával is – és nemcsak a sportokkal, az egyéniségekkel, hanem a rendező országgal, a rendezés hátterével kapcsolatban is.
