Geológiai hullámvasút Dél-Angliában: Bournemouth és a Jurassic Coast

KAPUSI JÁNOS

középiskolai tanár, Debrecen

geo.bethlen@gmail.com

Az Anglia déli partjait szegélyező sziklafalak egyszerre tekintélyt parancsoló és lenyűgöző képződmények, ezt meg tudja erősíteni mindenki, aki állt már a doveri fehér szikláknál tátott szájjal és fényképezőgéppel a kezében. A dél-angliai partok változatossága már önmagában is rendkívüli: abráziós kapuk, sziklatornyok, homokos-kavicsos strandok, hófehér falak, védett öblök, széles torkolatok és kisebb-nagyobb szigetek váltogatják egymást, bejárásukhoz hetekre lenne szükség. A különösen látványos Jurassic Coast legjavát viszont akár egy villámlátogatás keretében is fel lehet fűzni, az elmélyülés itt is elsősorban érdeklődés és pénztárca függvénye.

Középidő jelen időben

 A Jurassic Coast (fordításban Jura-part, de nem szokás így használni) a La Manche északi partján, Anglia délnyugati részén fekszik, Devon és Dorset megyék területén. Az Exe folyó torkolatánál fekvő Exmouth városától keleti irányban elnyúló partvidéket a csatornába nyúló Portland-sziget egy hosszabb és egy rövidebb szakaszra bontja. Swanage település szomszédságában a part hirtelen irányváltással északnak fordul, ezt tekintjük a Jurassic Coast keleti végpontjának. Az egymástól légvonalban 100 kilométerre fekvő végpontok között közel 200 millió év története sűrűsödik össze, és szinte minden dokumentált tengerparti felszínforma megfigyelhető.

A partvidék térképe (forrás: https://whc.unesco.org/uploads/nominations/1029.pdf)

A Jurassic Coast földtörténeti jelentősége nemcsak azokban a hatalmas kőzetrétegekben rejlik, amelyek – a névből adódóan – szinte tökéletes középidei rétegsort alkotnak, hanem a belőlük kihulló és sokak által ma is lelkesen gyűjtött fosszíliákban. Az ősmaradványokban gazdag partszakasz nagyjából két évszázaddal ezelőtt vonta magára először a paleontológusok és geológusok figyelmét, több felfedezés is kötődik a területhez, de ma már az amatőrök és a terepre vitt diákcsoportok is lelkesen gyűjtögetnek. Az építészek már régebb óta ismerték e partszakasz értékeit, hiszen az itt fellelhető, jó minőségű, ellenálló kövek (jellemzően a Portland stone néven ismert jura mészkő) tömegét építették be részben a partmenti települések, részben pedig a nagy tűzvész utáni London épületeibe.

A partvidék 2001-ben a világörökségi helyszínek listájára is felkerült, ezzel pedig szintet lépett az addig is élénk turisztikai érdeklődés. Elég a part mentén vezető South West Coast Path túraútvonalat követni Google Maps-en, és a kelet felé fiatolodó kőzetekben egymás után jelennek meg a szebbnél szebb sziklaformák Exmouth vörös triászkori kőzeteitől a Golden Cap piramisán és a Durdle Door sziklakapuján át az Old Harry Rocks vakítóan fehér krétamészkő tornyaiig. A tengerpart ma már jellemzően a strandolók, természetjárók, túrázók, biciklisek és ultrafutók birodalma, mintha ez lenne az élet rendje. Amit egykor a tenger borított, ma turisták árasztják el, különösen nyáron.

A túravezetői albumban – és a távolban balra – az Old Harry Rocks sziklaformái (A legenda szerint a nagyobb magányos sziklatorony maga a kalózkapitány Harry, a kisebb pedig a felesége – az abrázió miatt azonban már nem az első feleségét fogyasztja.) (fotó: Kapusi J.)

Dinó, kagyló, turisták: Durdle Door és Lulworth Cove

A Jurassic Coast leglátogatottabb része a keleti, Weymouth és Swanage közötti rész, egyes beszámolók százezres nagyságrendűre teszik az ide érkezők számát. Földrajztanárként és turistaként egyaránt lenyűgöz, ahogy az abrázió teljes formakincse kilép a tankönyvi tömbszelvény dimenziójából és megelevenednek a partot egészen szürreálisan átalakító erők.

A Durdle Door (fotó: Kapusi J.)

A Durdle Door hozzávetőleg tízezer évvel ezelőtt kialakult sziklakapuja filmek és videoklipek ismert kulisszája, Anglia egyik legtöbbet fotózott természeti csodája, de a Lulworth Cove kerekded öble is milliók fotóin szerepel – nem véletlenül. A gyűrt és dőlt rétegekből felépülő, olykor elég bonyolult szerkezetű formákon remekül tanulmányozható, hogy a jura és – itt már inkább – kréta kőzetek mennyire különböző mértékben tudtak ellenállni a külső erők kitartó munkájának. A magasabb pontokról készített fotókon rajzolódnak ki igazán azok a parttal párhuzamosan futó, összepréselődött kőzetsávok, amelyeket a hullámok eróziója a kőzetek eltérő keménysége miatt változó intenzitással pusztított le, így még pár, a víz fölé magasodó szikla erejéig kivehető az egykori partvonal. Ezért is annyira népszerű célpontja ez a hely a terepgyakorlatoknak és iskolai kirándulásoknak – noha nyilván a fürdőzők is élvezik a rendkívüli környezetet, az aprókavicsos strandot, nem is beszélve a sziklakapun átbukó hullámokkal birkózó kenusokról.

Bár a földtörténeti időszakokhoz és fosszíliákhoz kötődő elnevezések ezen a környéken adják magukat, nem kell ahhoz sok képzelőerő, hogy a sziklaboltív helyére egy, a fejét a víz alá engedő brontoszauruszt képzeljünk, de az öböl maga is inkább hasonlít kagylóra, mint bármi másra. A meggyűrődött mészkőfalak miatt a tengerparti séta valódi hullámvasút, de a zöld-fehér-kék panoráma kárpótol minden nehézségért. A látványosabb pontokon pedig a geológiai tanösvényekre jellemző ismertető táblák mutatják be a felszínformák szerkezetét és az azokat kialakító folyamatokat. A számtalan sziklába vájt lyukat, fülkét és az omlások nyomait látva izgalmas belegondolni, hogyan nézhet majd ki ez a partszakasz mondjuk öt-tízezer év múlva. (A tömegmozgások veszélyeire és a lezárt területekre jó angol szokás szerint mindenütt táblák figyelmeztetnek, bár sok turistát nem hat meg a tiltás.)

A Durdle Door környékének formakincse kelet felé pillantva (fotó: Kapusi J.)
A Durdle Door környékének formakincse nyugat felé pillantva (fotó: Kapusi J.)

A két látványosság nagyjából két kilométerre van egymástól, közöttük egy rendezett holiday park, míg West Lulworth mellett kisebb látogatóközpont épült ki a kirándulók kiszolgálására, utóbbit menetrendszerű buszjáratok is érintik. Lehetőség van rövid hajókirándulásra és kenutúrákra is. 2017 óta a parttól nem messze fekvő Lulworth Estate ad otthont a Bestival könnyűzenei fesztiválnak, amely még rátesz egy lapáttal az egyébként is kézzelfogható tömegturizmusra.

A Lulworth Cove (fotó: Kapusi J.)

Majdnem riviéra

Dél-Anglia üdülővárosait már a 19. században is nagy népszerűség övezte a kiváló klíma, a víz és a part mentén fekvő erdők miatt. A nyári középhőmérsékletek alig maradnak el a hazánkban megszokottaktól, a telek viszont enyhébbek. A Jurassic Coast nyugati kapujának számító Exmouthtól kicsivel nyugatabbra eső rész (Torquay központtal) sem véletlenül viseli az angol Riviéra elnevezést, de az elegáns épületek és a hajókikötők is a francia „névrokont” idézik. Az évi középhőmérséklet 10-12 °C fok körül mozog, a legmagasabb napi hőmérsékletek csak ritkán kúsznak 30 °C fölé. 2018 június-júliusában ez stabilan 25 és 30 °C között alakult, heteken át nem esett számottevő csapadék, ezt a britek éghajlati viszonyaik és tapasztalataik tükrében akár trópusi hőhullámnak is érezhették. (Nem véletlenül készültek képgalériák sárgára száradt parkokról, nyüzsgő mólókról – és titokban valószínűleg a katedrálisok árnyékában bikiniben pihenő helyiekről is.) A jövőben várhatóan északabbra tolódik Európa turisztikai súlypontja, ami Dél-Angliának kifejezetten előnyére válhat, hiszen táji és kulturális adottságai miatt nemcsak a strandolás céljából érkezők számára kínál tartalmas kikapcsolódási lehetőséget. A klímaváltozás következményei viszont a partok jövőjét is drámai módon meghatározhatják.

Közösségi „monitoring” oszlop egy Swanage környéki strandon: a nyílásba helyezett eszközzel készített, majd közösségi oldalakon megosztott fotókkal a látogatók egymástól függetlenül dokumentálhatják a part időbeli változásait. (fotó: Kapusi J.)

A Jurassic Coast egy-egy szelete már egynapos buszos kiruccanások keretében is felfedezhető. Több kisebb utazásszervező ajánlatait is érdemes mérlegelni, de általában tartalmasnak tűnő programok közül válogathatunk, melyek közül néhány nemcsak a sziklás partok élményét garantálják, de a környék kulturális értékeit is elérhetővé teszik az érdeklődők számára. A programokat érdemes kelet felől, a széles szállásarzenált kínáló Bournemouth irányából keresni, ahonnan kb. egy óra buszozás után már a jellegzetes sziklaformák közelébe férkőzhetünk.

Útközben érdemes megtekinteni a hangulatos Swanage-t, a látogatásom idején hangos diákcsoportok által „bevett”, gőzvasúttal is megközelíthető Corfe Castle-t, vagy éppen az Durlston Country Park területét. Az 1880-as években létrehozott birtokon stílszerűen egy földtörténeti áttekintést adó ösvény vezet a „kastélyhoz” (nem igazán tűnik annak, ma látogatóközpont, étterem és kilátó üzemel benne), ahonnan pár lépcsőfok után egy hatalmas, negyventonnás mészkőglóbuszhoz, a Great Globe-hoz érünk. A földgömb mögötti kőtáblákon a Naprendszerrel kapcsolatos információk sora olvasható. A part mellé kanyarodva, egy kőfejtő maradványai mellett egészen az Anvil Point világítótornyáig sétálhatunk.

 

A környék fontosabb nevezetességei (fotó: Kapusi J.)
A Durlston Country Park ösvényén egy-egy lépés kb. 30 millió évnek felel meg. (fotó: Kapusi J.)

Egy igazi üdülőváros: Bournemouth

A hagyományosan első számú déli üdülővárosként, a londoniak kedvenceként ismert Brightonnal szemben Bournemouth messzebb, kb. háromórás buszútnyira fekszik a fővárostól, de vonattal is közvetlenül elérhető. A körülbelül kétszázezres város Dorset megye legnagyobb települése. Turisztikai célponttá válásához a tengerparti fekvés mellett a kedvező éghajlat is hozzájárult, nyáron például nem sokban különbözik egy mediterrán üdülővárostól, de egész évben igen népszerű. A tengerpart adta nyitottság a kultúrára is átöröklődött: rengeteg szálláshely áll rendelkezésre és szórakozási lehetőségek sora adódik városszerte, de főként a mérföldeken át nyújtózó homokos strand és a központnak számító móló közelében. A játéktermek, fagyizók és a kötelező óriáskerék mellett a mólóról akár zipline-nal is visszacsúszhatunk a partra, a fáradtabb lábúak pedig strandnéző járattal gurulhatnak végig a promenádon.

Bournemouth képekben: a móló (Bournemouth Pier), a Lower Gardens parkja, a főtér és a strand a környék híres sziklaformáról mintázott mászóköveivel (fotó: Kapusi J.)

A város közepén, a névadó Bourne folyócska mentén létesített parksávba teniszpályák, büfék és szobrok ékelődnek (sőt, még egy madárröpde is!), közöttük sétálva csak arra kell figyelnünk, nehogy a patakba passzoljuk a parkban focizók labdáját. A város modern konferenciaközpontjában (BIC) egymást érik a koncertek, a kanyargós Old Christchurch Road-on a kulturális sokszínűség jegyében éttermek és gyorsbüfék sorakoznak. A dombokra felkúszó utcák pedig fogyasztásra és vásárlásra buzdítják a rengeteg járókelőt. Végignézve rajtuk, nehéz volt eldönteni, hogy az egyetemen, esetleg a városra jellemző nemzetközi nyelviskolák néhány hetes kurzusain tanuló-nyaraló, éjjelente buliból buliba zuhanó fiatalok vannak többen vagy a váratlanul beköszöntő hőség elől menekülő angolok.

A város futballcsapata pár éve már – közel évszázados története során először – a Premier League-ben szerepel, ami augusztustól májusig tovább bővíti a programlehetőségeket. A Bournemouth-szel nyugatról összenőtt kikötőváros, Poole pedig a Csatorna-szigetek és Normandia felé induló kompjáratai révén egyéb kirándulási lehetőségeket is tartogat, ha már a környéket kimerítettük.

A hátizsákos turisták szempontjából talán fontos megemlíteni, hogy Bournemouth sokkal alkalmasabb kiindulópont a tengerparti csillagtúrákhoz, mint a Jurassic Coast közepén fekvő, elegánsabb – és ebből következően drágább – Weymouth. A közöttük lévő barátságos kistelepülések jóval kisebb szálláskapacitással rendelkeznek, őket inkább megállók formájában érdemes felkeresni, hiszen már egy-egy rövidebb látogatás alkalmával is átélhető a vidéki Anglia romantikája.

Weymouth strandja, távolban a sziklás partok, jobbra lent a Jurassic Skyline körpanorámás kilátótornya (fotó: Kapusi J.)

Tanórai feldolgozáshoz ajánljuk

1.     Milyen éghajlati viszonyok között keletkezhettek a Jurassic Coast kőzetei? Azóta mely erők formálták azokat?

2.     Keressetek képeket, videókat a pusztuló kelet-angliai partokról az interneten! Hasonlítsátok össze a két partszakaszt formakincsük és jellemző felszínalakító folyamataik szempontjából!

3.     Keressetek rá Dél-Anglia néhány ismertebb településére, látnivalójára (pl. Dover sziklái, Canterbury, Hastings, Brighton, Salisbury, Stonehenge, Glastonbury, Isle of Wight, Exeter, angol Riviéra, Eden Project, Penzance, St. Michael’s Mount, Land’s End)! Válasszatok ki csoportonként egyet-egyet, és néhány kép segítségével mutassátok be azokat a többieknek!

4.     Nézzetek utána az Egyesült Királyság világörökségi helyszíneinek! Készítsetek rövid listát azokról, melyekről már hallottatok tanulmányaitok során!

 

Források

A partvidékről bővebben:

https://jurassiccoast.org/discover/things-to-do/jurassic-coast-highlights/

https://jurassiccoast.org/wp-content/uploads/2015/07/Jurassic-Coast-Miniguide.pdf

https://www.lulworth.com/visit/plan-your-visit/visitor-centre/

A földtörténeti háttér képekkel és ábrákkal illusztrálva:

https://whc.unesco.org/uploads/nominations/1029.pdf

http://www.southampton.ac.uk/~imw/durdle.htm

http://www.southampton.ac.uk/~imw/Harry-Rocks.htm

Bournemouth turisztikai weboldala: https://www.bournemouth.co.uk/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.