HARMAN-TÓTH ERZSÉBET
ELTE TTK Természetrajzi Múzeum
celadonite@gmail.com
Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2018. évi 1. számában (2. évf. 1. szám) jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.
A tanárokat nehéz helyzetbe hozó órakeret
Óvatos becslés szerint a földrajztanulás négy tanéve alatt a 8+13 órányi földtani tartalmú órakeret[1] kevesebb mint egynegyed része jut azoknak az anyagoknak a megismerésére, amelyek ott találhatók a környezetünkben, körül vesznek bennünket télen-nyáron, „nem szaladnak el” előlünk, hanem viszonylag könnyen hozzáférhetőek. Ebből kb. 5-6 tanórányi jut – két részletben – ásványokra és kőzetekre (sokszor kézbe vehető szemléltetőanyag nélkül), úgy, hogy a bevezetett új fogalmakra a későbbiekben semmi sem épül. Legfeljebb néhány gazdaságföldrajzi vagy kémiai tananyagelem (például az ásványkicsek felhasználása, az elemek forrásai) utal az ismeretanyag bizonyos részeire. A köznevelésben alárendelt szerepű tananyagot sokáig a tanárképzésében is elhanyagolták, így számíthatunk arra, hogy a földrajztanárok egy része ingoványos területnek érzi az ásványok és kőzetek világát.
Az élményalapú iránytű
Mit tehetnek a tanárok ebben a halmozottan hátrányos helyzetben? Például azt, hogy tanítványaik ismeretében annyit tanítanak meg, amennyit jónak látnak, és arról a területről, amelyben biztosan mozognak, továbbá „átengednek” egy órát (akár 7. és 9. osztályban is) a múzeumnak, élményközvetítésre. Egy könnyen elérhető és megfizethető lehetőség Budapesten, a Petőfi híd budai hídfőjénél az ELTE TTK Természetrajzi Múzeum Ásvány- és Kőzettára, ahol egy 35 x 8 m-es, kétszintes galériás teremben, viszonylag kis területen, sok bemutatni való csoportosul. A múzeum a modern, 21. századi épületből a 19. század végére, a klasszikus rendszertani kiállítások világába röpíti vissza a látogatót. Ezt az érzést az impozáns, védett műemlékbútorzat az első pillanatban megteremti, és már belépéskor lenyűgöz (1. ábra). A vitrinekben látható, változatos színű és formájú ásványok pedig nem engedik lankadni a figyelmet. Ehhez a vizuális élményhez már könnyen lehet információkat kapcsolni, amelyek az érdeklődés felkeltése után szinte észrevétlenül mélyítik a látogatók ismereteit.
A kiállítás gerincét a földszinti ásványrendszertani kiállítás adja, amely kémiai alapon osztályozva mutatja be a ma ismert mintegy 5000 ásványfajból a leggyakoribb 500 fajt. Az ásványpéldányok mellett olvasható a nevük, kémiai összetételük, kristályrendszerük és a lelőhelyük. Ezen kívül még más kiállítás is található a földszinten. A tártörténeti kiállítás tárgyvilága változatos, régi katalógusok, gyűjteményi cédulák, mikroszkóp stb. is láthatók, nem csupán szigorúan sorba rendezett ásványok. A láva fotó- és kőzetkiállítás egyénileg is felfedezhető, a tárgyak megfelelő, de nem túl bő magyarázattal és illusztrációs anyaggal vannak ellátva. A kicsi, de szép drágakőkiállítás mindössze egy vitrinre korlátozódik. Itt a felfedezés leginkább szakvezetéssel hatásos, mert a tárgyakon és az alapinformációkon túl nem nagyon fért el más a tárlóban. Ennek ellenére esztétikai megjelenésének köszönhetően általában ez a vitrin kelti fel leginkább a látogatók érdeklődését. A három vitrines meteoritkiállítás a meteoritpéldányok bemutatásán túl a kráterekkel és a becsapódási eseményekkel is foglalkozik Föld- és Hold-térképekkel, elgondolkodtató adatokkal kiegészítve.
Az első emeleten az archeometria kiállítás látható, amely az ásványok, a kőzetek és az ércek szerepét mutatja be az emberiség, a civilizáció történetében, így akár történelemóra keretében is látogatható. A második emeleten magángyűjtemények, régi oktatási eszközök és speciális lelőhelyekkel foglalkozó kiállítások kaptak helyet. Itt külön vitrin foglalkozik a gránáttal, ami 2016-ban volt az „Év ásványa”, a földszinten pedig a 2017-ben e címet viselő kvarc kapott kiemelt figyelmet. Sok a látnivaló, és nem várható el, hogy mindent azonos alapossággal nézzenek meg a látogatók. Az egyes kiállításrészek befogadhatósága változó, van, ami önállóan is felfedezhető, és van, ami szakvezetés nélkül „csak” vizuális, esztétikai élményt ad. Ezért javasoljuk a szakvezetést a múzeumlátogatáshoz.