Ilyen kanyon is van Európában

ARDAY ISTVÁN

szerkesztő, EKE-OFI

arday.istvan@gmail.com

Ez a cikk a GeoMetodika folyóirat 2017. évi 1. számában jelent meg. A GeoMetodika folyóirat összes megjelent számát itt találja.

 

Hármas céllal indultunk Görögország legnagyobb nemzeti parkjába és egyben a magyar turisták által legkevésbé ismert részébe, az Északnyugat-Görögországban található Pindoszi Nemzeti Parkba. Feljutni a Pindosz-hegység Szmólikasz Orosz csúcsára – amely egyben Görögország második legmagasabb pontja, – megcsodálni az Aoosz-folyó szurdokvölgyét és végiggyalogolni a Vikosz-kanyonon.

A Pindosz-hegység Görögország északnyugati részén húzódik észak-déli irányban, közel az albán határhoz. Az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó harmadidőszaki gyűrthegység, a Dinaridáktól délre húzódó Hellenidák tagja. Végső soron a földtörténeti középidőben az Eurázsiai- és az Afrikai-kőzetlemez közé ékelődött a Tethys-tenger medencéjek emléke. Miután Afrika lemeze fokozatosan közeledett Eurázsiáéhoz, a két kőzetlemez összeütközésével a Tethys medencéje összezáródott. A két nagy lemez és több mikrolemez találkozásának sebhelye az újidő harmadidőszakában feltornyosult hegységrendszer, így tagjaként a Pindosz-hegység is. Az apró hegyközi medencékkel tagolt északi Pindosz hullámos, 1500-2000 méter magas felszínéből (ezt itt Zagóriának nevezik), néhány magasabb hegytömeg emelkedik ki, mint amilyen a Szmólikasz Orosz (2637 m) és a Timfi (Gamila, 2497 m) sziklaerődje (1. ábra).

1. ábra. A Timfi (Szabó Ödön felvétele)

Az örökzöld, mediterrán tölgyesekkel borított medencékben és a hegyoldalakon elszórtan apró falvak találhatók. E vidék valóságos néprajzi és etnikai múzeum. Két érdekes néptöredék él itt, az albán és az aromun (vagy vlach, ami gótul „idegent” jelent). Különösen a román nyelvű aromunok érdekesek, mert bár vitán felül a románok legközelebbi rokonai, de rejtély, hogy hogyan kerültek erre a vidékre.

A ritka buszjáratok és a vasúti hálózat hiánya miatt a tervezettnél egy nappal később érkeztünk a Szmólikasz lábánál fekvő kis hegyi faluba, Paraszkevibe (Ag. Paraskevi). A Vurkopotamosz-folyó völgyén – vize a Szarantoporosszal egyesülve Albánián keresztül éri el az Adriai-tengert , fölfelé jó 10 km-es gyaloglás után értük el az albánok lakta települést. A néhány fős falu elöregedő lakói nagyon barátságosak voltak. Szóba elegyedtünk a falu főterén éppen sziesztázó idős férfiakkal, meglepetésünkre közülük ketten is jól beszéltek magyarul. Érthető, hiszen a görög polgárháború elől menekülve az 1950-es évek végéig Magyarországon éltek.

 

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.